Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Habsburg Mihály: Beszéde a József nádor kiállítás megnyitóján

Naponta tartott fogadó órákat, hogy bárki számára elérhető legyen. Keresztben-kasul utazta az országot, hogy mindenről saját szemével győződhessen meg. Gyakran mondogatta: „Úgy kell ismernem az országot, mint saját zsebeimet" Másik ilyen kedvenc mondása volt, hogy: ,^4ddig kell ültetni és palántázni, és újra ültetni és újra palántázni, míg az végre meg nem fogan." Ezt aztán be is kellett bizonyítania. A magyar földbirtokosok arra panaszkodtak, hogy a magyar föld alkalmatlan a nagy hozamú mezőgazdasági termelésre. Erre föl a nádor megvásárolta Fejér megyében az egyik legrosszabbnak tartott földbirtokot, és az ottani Alcsút község szélén építette fel kastélyát, ültette csodálatos arborétumát és európai hírű mintagazdaságot hozott létre a vidék kopár dombjain. A nádornak három felesége volt, az első Alexandra Pavlovna, I. Pál orosz cár tündérszép leánya, aki nem egészen 18 évesen halt meg gyermekszülésben. A palatínus annyira szerette feleségét, hogy 14 éven keresztül gyászolta. Nem is akart újra megnősülni, de szerencsére mégis megtette,különben én most nem lennék itt. Kevesen tudják, hogy Alexandra nagyhercegnő kedvéért határozta el a nádor, hogy Pestet igazi európai nagyvárossá fejleszti. Alexandra a halálos ágyán megfogadtatta vele, hogy ezt a szép tervet vgre is fogja hajtani, hogy ha ő már nem is élvezheti, legalább a szeretett magyar nemzetnek legyenméltó, modern fővárosa. A palatínus meg is tartotta fogadalmát, s Pest város mai képét neki köszönhetjük. A második feleséggel, Hermina anhalti hercegnővel kötött házasság két év boldogság után ismét tragédiával végződött: a fiatal feleség ikerszülésbe halt meg. Harmadszor is megnősült, Mária Dorottya würtembergi hercegnőt vette el, akivel boldogházaséletet élt haláláig, és akitől családunk a mai napig is leszármazik. A nádor egész életén át közszeretetnek örvendett Magyarországon, amit Bécsben nem mindig néztek jó szemmel. A császár, amikor József nádor újabb tetteiről értesült, gyakran így bosszankodott: „Schau, schau, der alte Rágutzky!" — „Ejnye, ejnye, a vén Rákóczi!" Kezdetben alig tudott magyarul. Amikor az országgyűlés nemzeti lelkesedésből úgy döntött, hogy a felszólalások hivatalos nyelve a magyar legyen, és ezt már megszavazták, valakinek utólag eszébe jutott, hogy a nádor nem beszél magyarul. Rögtön módosítani akarták a törvényt, hogy kivétel ez alól a nádor, de ő ezt azzal hárította el, hogy a törvény egyaránt vonatkozik mindenkire, még ha az maga a mádor is. Inkább intenzíven elkzdett magyarul tanulni, és a következő országgyűlésen, ha kissé törve is, de már folyékonyan beszélte a nyelvet. Kezdetben gyermekei is németül beszéltek otthon, de egy eset miatt ez hamarosan megváltozott. Egy magyar vendég-gyerek a játékkertben a kis István főhercegre rákiáltott, mert az számára érthetetlen nyelven beszélt: „Nem hallgatsz, te sváb!" Az eset a nádort elgondolkoztatta, s másnap a gyermekei elkezdtek magyarul tanulni. Ez aztán tovább élő hagyománnyá vált, s mi még az emigrációban is csak a magyar nyelvet beszéltük otthon. A nádor és családja közvetlen viszonyban volt az alcsúti lakossággal is. A falusi gyerekek naponta jöttek játszani a kis főhercegekkel, s ilyenkor a kastély ablakain bekiáltották: „Ilé palatínus Jóska, hé, palatínus Pista, gyertek játszani!" Ötletességével és jó humorával sok kellemetlenséget is el tudott simítani. így történt ez az egyik pozsonyi országgyűlésen is, amikor a kifáradt és éhes képviselők nagy rémületére szót kért a véget nem érő beszédeiről híres Jordánszky Elek. ,fenséges Herceg, nem tudom, hol kezdjem" - indította beszédét, s egy kis hatásszünet kedvéért lassan körbejáratta tekintetét. A nádor ezt a pillanatnyi csendet használta ki, sígy szólt: ,Jíanem tudja, akkor üljön le!" Mit tehetett a szegény szónok, meghajolt és elnyelte hosszú, betanult beszédét - mindenki nagy örömére. 262