Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szvitek Róbert József: Ambrozovics Dezső, a művészetek pártfogója

a kiadásában, arról szörnyen hallgat. Kivánesi vagyok, ki úszik fenn: Singer-Wolfner 4 vagy Gerlach és Schenk 5? És most még egyet: Ön roppant homályosan ezt irja: „Alkalmadtán (majd ha lesz egy kis pénzem!) lesz egy kérésem önhöz. Kedves dr. úr! - azt hiszem természetes dolog, hogy minden tekintetben készséggel ren­delkezésére állok - amennyiben módomban áll. Méltóztassék megírni, hogy mi a kívánsága és én lehetőleg pontosan teljesítem. A jövő héten meglátogatom Menze l Adolfot 6, Bega s-t 7, és Liebermann t 8. írok ezekről. Teg­napelőtt Paczkáéknál 9 voltam vacsorára hivatalos. Pompás magyaros vacsora. Paczkáné 1 0, azt hiszem, minden tekintetben fölötte áll férjének... Szíves üdvözlettel kész híve Sólyom Gyula Berlin, W. Lützow-Str. 17.1. 1899 október 14. MNMUdgy. 1971.22.23. 1 Magyar Iparművészet (1897-1944) című folyóirat. 2 Györgyi Kálmán (1860-1930) művészeti író, a „Magyar Iparművészet" című folyóirat felelős szerkesztője. J Lyka Károly (1869-1965) művészettörténész, festő, újságíró. 1902-1918 között a „Művészet" című lap szerkesztője. 4 Kiadóvállalat, 1885-ben kezdte meg működését. Ő adta ki többek között a Képzőművészeti Társulat kiad­ványait. 5 Könyvkereskedés, 1879-ben kezdte meg a cég működését. 6 Adolf von Menzel (1815-1905) német festő és grafikus. 7 Két Begas is élt ekkor Berlinben: Reinhold Begas (1831-1911) és öccse Karl Begas (1845-1916). Mind­ketten szobrászok voltak. Reinhold Bika szobra (1874) a budapesti közvágóhíd bejárati kapuján áll. 8 Max Liebermann (1847-1935) német festő és grafikus, a német impresszionizmus egyik jelentős képviselője. 9 Paczka Ferenc (1856-1925) festő, Berlinben telepedett le feleségével. 10 Paczka Ferencné, Wagner Kornélia (1864-?) festő, szobrász és grafikus. 11 Sólyom Gyula újságíró, művészetekkel kapcsolatos cikkeket írt. 5. Lippich Elek levele. [Budapest], 1900. január 2. Kedves jó barátom. Kivánok neked minden jót az új esztendőre. - Tegnap olvastam a „Műcsarnok" legutóbbi számát, és mondhatom, igen megütődtem azon, hogy ez a diplomáciái hivatású közlöny ez egyszer kiesett az ö - megengedem, igen nehéz, de szép és fontos szerepéből. Egy csúnya vádat vág a miniszter szemébe, 1 és épen akkor, mikor az állam eddig soha nem tapasztalt, söt soha sem remélt intensivitással karolja fel a művészet ügyét, és épen akkor, mikor az állam a művészet ez évi termelése fölött tart szem­lét, hogy legszebb virágait magához váltsa és keblére tűzze. Dissonáns hang szegi szárnyát a jó kedvnek, és ez a dissonáns hang a Mücsarnok-ból száll felénk. A M. a vádja többszörös élű. Azt kiáltja ki a világba, hogy az állam nagyképűsködi k, az állam hazudi k, az állam gonoszul gazdálkodi k. És abba a képzelödésbe narkotizálja a különben is nehéz álmokkal vivódó művészeket, hogy áldozatai egy állami nagy hunczutságnak, és hogy joguk van (a felelős kormányforma mellett is) arra, hogy a közoktat, kormányt megszámoltassák. Mondhatom, édes barátom, hogy igen sajnálom ezt a dissonanciát, mely kezdetévé válhatik egy oly harcz­nak a művészek és az állam közzött, amely harcz legalább is - egyenlőtlen lesz. Elrémülök 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom