Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szvitek Róbert József: Ambrozovics Dezső, a művészetek pártfogója

1895-ben Szmrecsényi Miklóst, a társulat titkárát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosává nevezték ki, ezért 1895. május 12-én leköszönt tisztéről, melyet 1882 óta viselt.

4 A választmány 1895. július 1-től Ambrozovics Dezsőt alkalmazta ideiglenesen a társulat titkáraként, 1896-ban pedig véglegesítette állásában, melyet 1915. február 13-ig viselt, mikoris saját kérésére - betegségére hivatkozva - a Társulat felmentette minden további hivataloskodás alól.

5 Titkári minőségében részt vett a társulat minden kiállításának szervezésében, rendezésében, és megnyitóján, valamint az ezekhez készített tárgymutatókat is ő szerkesztette. Közreműködött a külföldi nemzetközi művészeti kiállítások magyar osztályainak szervezésében is.

6 Ott lehetett a társulat öt bizottságának

7 ülésein mindenféle meghívás nélkül, de azokon szavazati joggal nem rendelkezett.

8 Ezen kívül vezette a választmányi- és közgyűlésekjegyzőkönyveit is. A titkári hivatal vezetőjeként irányította a társulati ügyiratok kezelését, a leltári ingók számon és rendben tartását, és a társulati pecsét és okmányok őrzését.

9 Sokirányú hivatalos teendői mellett egy művészeti folyóirat létrehozásáért is agitációt folytatott. Törekvése megegyezett a Képzőművészeti Társulat eszméjével, amely megalapított Műcsarnok címmel egy képzőművészeti folyóiratot, szerkesztésével Ambrozovics Dezsőt bízták meg. A Társulatnak 1868-69. folyamán volt már egy lapja Műcsarnok névvel, Szegedi-Maszák Hugó szerkesztésében, mely tájékoztatta a tagokat a társulat működéséről, és megemlékezett néhány művészeti eseményről.

1

0 A lap azonban hamar megszűnt, és 1869 után 1898-ig a képzőművészetnek nem volt újságja. Az új lap 1898. május 1-én jelent meg először. 1898 és 1901 között önálló folyóiratként létezett. Célja, hogy „egyrészről a társulati tagok, másrészről pedig a sajtó és a nagyközönség között szorosabb kapcsolatot hozzon létre, amelynek feladata volna elsősorban módot nyújtani arra, hogy mindazok, akik akár hivatásuknál, akár hajlandóságaiknál fogva a művészet ügyeivel foglalkoznak és irántuk komolyan érdeklődnek, egyrészt betekinthessenek a társulat ügymenetébe, a társulati tényezők működésébe, másrészt pedig a magyarországi művészi élet eseményeiről maguknak tájékoztatást szerezhessenek".

1

1 Ennek szellemében ismertette a társulat által rendezett kiállításokat, a társulati ülések jelentősebb mozzanatait, közölte a művészeket érdeklő értesítéseket, pályázati hirdetéseket stb. Helyet adott minden tárgyilagos bírálatnak, közölt minden, a képzőművészetek ügyére vonatkozó, vagy a társulat működését érintő javaslatot. 1902-1909 között a Művészet című - Lyka Károly által szerkesztett - lap mellékleteként szerepelt. Évente 2-4 alkalommal jelent meg, szintén Ambrozovics Dezső szerkesztésében. Tájékoztatott a Képzőművészeti Társulat választmányi- és közgyűléseiről, kiállításokról, pályázatokról, vásárlásokról és közölte a társulati sorsjáték

1

2 húzásának eredményét. 1909 után 1918-ig, a lap megszűnéséig, annak külön rovata volt, melyet 1915-ig szintén ő szerkesztett, ezt követően pedig Lesskó János társulati helyettes titkár. Ez a folyóirat adott nagyobb fórumot arra, hogy a művészetekről, és a kor müvésztársadalmának helyzetéről alkotott véleményét kinyilváníthassa, hol a saját neve alatt, hol pedig különböző írói álneveken.

1

3 A publicisztikai tevékenység nem volt újdonság számára, mert már egészen fiatal korától a fővárosi sajtónak egyik nagyműveltségű és képzett művészeti referense volt. 1885-1894 között az Egyetértés című lap színi- és zenekritikusa. Súlyos problémának tartja azt, hogy a magyar közönség nem vásárol műtárgyakat, nem jár kiállításokra, és - egy kis réteget kivéve - nem érdeklődik a művészetek iránt. Ez nem segíti a művészetek fejlődését, hanem éppen visszaesését idézi elő.

1

4 Ennek az állapotnak a megszüntetése szerinte többrétegű feladat. Először a közönség műízlését kell kifejleszteni, finomítani, azt a képességet kell belenevelni, hogy az igazi műalkotások kiválóságát felismer244