Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Tompos Lilla: Egy történelmi esemény tükröződése a viseletben

1919. 42. Marie - Antoinette XVI. Lajossal a későbbi francia királlyal való házasságkötése (1770) után szorgalmazta a francia divat kiterjesztését az osztrák udvarra is. Anyja azonban ellenállt, az udvarképes arisztokrácia öltözködését szabályozta, a többi osztály ruházkodását rendőri rendeletekkel határozta meg, kötelezve a szabókat arra, hogy a szabályszegőket bejelentsék. Boucher, Francois : Histoire du costume en Occident de l'antiquité ä nos jours. Paris, 1983. 326. 2 Ezt a tendenciát legfőképpen a női fejviselet változatlanságában látjuk. Evvel a témával bővebben; Tompos Lilla: A tradíció továbbélése a XVIII. századi női viseletben Magyarországon című tanulmánya foglalkozik. In.: Zemplén népessége, települései. Sárospatak, 1999. 245-253. 3 Markowsky, Barbara: Europäische Seidenweberei des 13.-18. Jahrhunderts. (Köln, 1976.) Franciaország több városában tudunk a 13. századtól kezdve szövőmühelyekről. A lyoni manufaktúra fellendüléséhez Claude Dangon szövőszéke (1607) segítette hozzá a szövőket. Ezzel a húzózsinóros technikai újítással megnövelte a lehetséges színkombinációk számát. 1610-ben itt már 200 ilyen szövőszék működött. 8-9. A textiltervezők és rajzolók közül többet ismerünk név szerint, itt csak a legjelentősebbeket említjük: Jean Revel (1684-1751), Philippe de Lasalle (1723-1803), Jean Francis Bony (1754-1825), Gaspard Gregoire (1751-1825), 88. A selyemszövetek mintázatának változása:„bizarr" minta (1700-1715), bizarr virágminta (1705-1720), csipkeminta (1700-1730), naturalisztikus mintázat, (1730-1750), hullámvonalba komponált virágminta (1745-1785), csíkba komponált virágminta (1760-1800), apró elszórt virágminta (1725-1800) 288-364. 4 Marie Antoinette különösen kedvelte a tollakat, az ő hatására jelent meg a páva és strucctoll mintázat a selyemszöveteken. A túldimenzionált tollból készült fejdíszeit „ornement de chevaux" - „ló [ fej ] dísz"-nek gúnyolták. Az 1770-80 közötti időben fantázianevekkel „bou de Paris" (párizsi utcapiszok- szürkésbarna), „Cheveux de la Reine "(a királyné haja - matt hamuszürke), „couleur de рисе" (bolhaszín) - hogy közülük néhányat említsünk csupán. Markowsky i. m.: 70, 74., 75. 5 Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) a francia felvilágosodás francia nyelvű svájci írója és filozófusa. „Az új Héloise" című regényében a vidék szeretete, a természethez való visszatérés eszméje a pásztorlánykáli' „bergeries", „paysanne de cour" öltözékek megalkotására inspirálta a tervezőket. Ezek a ruhák sima vonalúak, egyszerűek, kis kendőcskével a dekoltázsban, köténnyel, szalmakalappal egészültek ki. 1780-tól e filozófia hatására új alapanyagot, a szalmát használták fel az öltözékek díszítéséhez, szövéshez, női ruhák, férfi mellények hímzéséhez egyaránt. Vö. Grazietta Butazzi ford. Bemard Guyader : La Mode- Art- Histoire & Société. Paris, 1983. Jó példa erre a Victoria & Albert Múzeum Textilgyűjteményében őrzött halcsontos füzőbetét. Az egész felület szalmaszálakkal borított - egymás mellé öltött -, kék fonallal búzavirágokkal hímzett. Inv. No. T. 68-1947. 6 Boucher, i. m.: 302., 336-337., 341. .Montgolfier fivérek találmánya a léghajó (1783) után főkötőt és frizurát kreáltak, a,figaró házassága" után „á la Susanne", „á la Basile", „Ű la Chérubin", Pompeji romjainak feltárása (1784) után „á la Grec" öltözködtek. A forradalom (1789) után a ,jans-culotte", a „Carmagnole" mellény, a főkötő „a la Bastille" lettek divatosak. 344-345.: „des manches ä la Mameluck" (ruhaujj mameluk módra) Rövid, buggyos, az empire női ruhák jellegzetes ruhaujjait nevezték így. Napoleon egyiptomi hadjáratának egy jelentős eseménye, a mamelukok fölötti győzelem (1798. VII. 21.) hatására alkották. 227