Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében
A bányászlekszikon nyilván a freibergi bányatársláda már hivatkozott díszszerszámjaira gondolt. Nos, ennek a feliratai valóban a társládára utalnak: A kalapács feliratai: "HANS' HAN. MERTEN SEIFNER / VRBAN- GECZEL KILIONRICHTER" "AND / RES / KOLER / BERCK /MASTER / 1534" (Hans Merten válató, Urban Geczel Kilion bíró, Andres Koler bányamester) A ék feliratai: "VERBVM DOMINI MANET IN ETHERNVM 1534" "DIE HE / IER DI / SIND /HOCH / GENANT / SI RITZ / EN VF / MANC / HE FE / STE / BANT / MIT / IREN / KLV / GEN / SINEN / DAR / MIT / SIE / ES / GE / BIN / EN. (Nagyrabecsültek a vájárok, akik vájnak (réselnek), néha elbűvöl okos törekvésük, amivel termelnek.) Az freibergi díszjelvényekkkel kapcsolatosan 1538-as selmecbányaiakról a német nyelvű szakirodalomban több téves információ is megjelent. Pontatlanul közölték az 1538-as Selmecbányái díszkalapács és ék keresztbetett helyzetű rajzát (59. kép) 1528-as datálással. 3 5 A szövegösszefüggés ráadásul azt sugallja, hogy a freibergi díszjelvények egy korábbi változatával állunk szemben. 3 6 Kirnbauer az ezen jelvényeket már a freibergi társláda jelvényeiként közli, szintén hibásan 1528-ra datálva azt. 3 7 Nyilvánvaló tehát, hogy az előbbi szakirodalom hasonló közlése alapján mutatta be, bár nem hivatkozik forrására. Nos, a díszszerszámok e rajza elég rangos helyeken lett ismertetve a magyar milleniumi kiállítás kapcsán, melynek céljaira a szóbanforgó kép is készült. Ezen ugyanis egyértelműen látható az „Agotha" szignó, azaz annak az Ágotha Imrének a munkája aki tudvalevően a kiállítás ötvöstárgyainak jelentős részét rajzolta 3 8 Slotta mind a freibergi, mind a két Selmecbányái, mind a bélabányai díszéket és kalapácsot Knappschaftinsigniának nevezi, a tárgycsoportot bevezető ismertetésében. 3 9 Sőt, a freibergit az 1538-as Selmecbányái, azt az 1650-es selmeci, s ez utóbbit a és bélabányai előképének tartja. így aztán nagyon is tetszetős bányatársládai jelvénysorozatnak tűnhet e négy dísz szerszámpár. Az 1538-as évszámú Selmecbányái azonban úgy gondolom egyáltalán nem illik a sorozatba, s aligha mondható el róla, hogy társpénztáré volt. Tény, hogy a freibergi társpénztári jelvény négy évvel korábbi, azaz 1534-ben készült, amely körülmény elvben és talán gyakorlatban is lehetővé tehette volna, hogy előképként szolgáljon a Selmecbányái díszjelvényhez. A négy év a XVI. század viszonylatában ugyan elég lehetett, hogy híre eljusson Selmecbányára, de közel sem bizonyos, hogy ez meg is történt. Gondoljunk csak arra, hogy nagy ismeretségi körrel rendelkező humanista tudós, Georgius Agricola sem rendelkezett minden tekintetben ennyire friss adatokkal. A Selmecbányái dísz bányászszerszámok eredete lehetett helyi is, hiszen a nagybörzsönyi dombormű is (49. kép), már 1417-ben a keresztezett kalapácsból és ékből álló bányászjelvényt foglalta pajzsba. Ennek a bányász-szimbólumnak a léte pedig arra utal, hogy Magyarországon is lehettek előzményei a díszszerszámoknak. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a nagybörzsönyi kalapács ugyancsak hosszú vasú, viszonylag rövid egyenes nyélen, míg a bányászék görbe és jóval hosszabb nyelű, mint a Selmecbányái díszjelvények is. Ezzel szemben a freibergi díszszerszámok mindegyikének hasonló hosszúságú és egyenes nyele van. Az újbányái bányásztánc és a bélabányai díszjelvények elkészítéséhez adományt kérő iratok alapján megalapozottan gondolhatunk Selmecbánya esetében is egy már régebben is létező, fából készült előképre. Ezeknek a fából készült mesterségbeli szimbólumoknak az eredete ugyan teljesen homályba vész, de a kalapács-ék bányászjelvény megjelenésétől joggal feltételezhető a létük. Mindamellett lehetséges, hogy híre járt Selmecbányán is a freibergi bányászjelvénynek. Nos, a hírén túl egyéb adat nem sok juthatott el róla hozzánk, mert formájában, külső megjelenésében és felirataiban vajmi kevés hasonlóság van közte és az 1538-as Selmecbányái 145
