Folia historica 21

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)

tartozásai is eredményezték, hogy a vállalatnak 1947 végével jelentős, mintegy 1,3 millió forintnyi adóhátraléka keletkezett a pénzhiány miatt be nem fizetett forgalmi-, társulati- és kereskedelmi adókból, valamint közmunkaváltságból. Mindezek következményeként is a növekvő foglalkoztatás, a kielégítő rendelésállomány, a teljesítőképesség fokozódása ellenére az 1947-es évet a vállalat több mint egymillió forintos veszteséggel zárta.

6

2 A vállalat tulajdonosai, a vállalatvezetés számára azonban nyilvánvaló volt, hogy az adott politikai légkörben, a gazdaságirányítás látható központosító törekvései ellenében sokat és érdemit már nem tehetnek a vállalatért. A kommunista párt politikai és ideológiai szempontjainak az állami tulajdon kiterjesztése felelhetett csak meg, amit jelzett a magántőke kisajátításának útján megtett lépések sorozata is. Ebből is kiemelkedik az 1948. évi XXV. tc., amely kimondta a magyar tulajdonban lévő és az 1946. augusztus 1. és 1948. március 25. közötti időszakban a száz fő munkavállalói létszámot meghaladó ipari, közlekedési, bányaés kohóvállalat, a villamos erőmüvek állami tulajdonba vételét. A korábbi részleges államosításokkal együtt az állami szektor döntő fölénybe került és részesedése a gyáriparban elérte a 80%-ot.

6

3 A törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet alapján az Iparügyi Miniszter 1948. március 26-án - több száz államosított vállalat vezetőjéhez hasonlóan március 25-ei hatállyal - Csergő Jánost, az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. üzemi bizottságának elnökét nevezte ki vállalatvezetőnek, aki a gyári kultúrteremben összegyűlt dolgozók előtt a vállalat államosítását még aznap délután be is jelentette. A hírt a többségében szociáldemokrata érzelmű munkások nagy lelkesedéssel, a tisztviselők vegyes érzelmekkel fogadták, a vállalatvezető Wilcsek Béla vezérigazgató-helyettes pedig - értesülvén a törvény elfogadásáról - ezen a napon már nem is ment be a gyárba.

6

4 Az állami tulajdonba vételt még aznap, 1948. március 26-án leltárfelvétellel is megerősítették, s üzemi helyiségenként és műhelyenként nyilvántartásba vették a gépeket, a berendezéseket, a szerszámokat és eszközöket, a nyers- és a segédanyagokat, a kész- és a félkész termékeket, a fűtőanyag készleteket. A vállalati pénztár nem volt teljesen üres, de a vállalat pénzügyeinek teljes körű átvételekor 1 145 000 forint deficitet állapítottak meg, ami 1 710 000 forint köztartozásból és 4 515 000 forint egyéb tartozásból, valamint az 5 080 000 forintnyi kintlévőség egyenlegéből adódott. A vállalat történetében éles határvonalat jelentő államosítással a cég, a vállalat tulajdonviszonyaiban gyökeres változás történt, s addigi 86 éves történetének alig 28 esztendőnyi részvénytársasági korszaka, vele együtt a lényegében családi tulajdonformája szűnt meg. Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. nevében még élt ugyan egy ideig, a gyár termelése, mindennapi élete rövid időre még szinte változatlanul, azonos ritmusban folyt tovább, nem igen gondolva arra, hogy a tulajdon- és a gazdálkodási rendszer több mint négy évtizedre alapjaiban változott meg. Jegyzetek 1 Csikós-Nagy Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Budapest 1996. 100. p. 2 Dombrády Lóránd. A magyar gazdaság és a hadfelszerelés 1938-1944. Budapest 1981. 144. p. 3 Berend T. Iván-Ránki György. Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933-1944). Budapest 1958. 463^465. p. 112