Folia historica 20

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl cég története I. rész

Év Osztalék Egy részvényre 1920 6% 12,00 korona 1921 8% 16,00 1922 15% 30,00 1923 60% 120,00 1924 150% 300,00 1925-től 5% -,50 fillér Az 1924-ig fizetett osztalékok látványos növekedése az inflációt takarta, az 1924. évi 300 koronás osztalék 1920-ban talán ha két koronát ért volna. A stabil pénznemtől tértek át a rendszeressé vált 5%-os osztalékra, ami egyébként az igazgatósági tagok jutalékával azonos nagyságú volt. A részvényesek köre 1920 és 1929 között alig változott, számottevően nem bővült, a részvényeket nagyjából azonos körben birtokolták. Az új részvénykibocsátásokkal sem növelték a tulajdonosok számát, s a részvényesek körébe a családi, rokoni és baráti részvényátadásokon kívül csak a gyár és a részvénytársaság vezetői közé újonnan bekerülteket általában a bankok és pénzintézetek képviselőit, netán néhány kijárót - vonták be. Soha nem közöltek a részvényesek számáról teljeskörü adatot, a közgyűléseken megjelent többnyire 20-30 részvényes és az általuk birtokolt részvények mennyiségéből következtethetünk mintegy 60-70 főre. A társaság irányítása a legnagyobb részvénytulajdonosok - Oetl Aladár, Oetl Aladárné, br. Ullmann György, dr. Oetl-Pálffy Dénes, dr. Perényi István, Gutzjahr Mihály, dr. Bíró Pál és sorolhatnánk tovább - kezében volt, akik egyenként is többezer részvénnyel rendelkeztek. 1929-ben az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. igazgatósága csak öt tagból állott (Oetl Aladár elnök, dr. Oetl-Pálffy Dénes, Bíró Leó, dr. Perényi István és br. Ullmann György), felügyelőbizottsága három főt számlált (Paksi Jenő, Pálmai Andor és br. Jeszenszky Miklós), míg a céget hivatalosan Otta Oszkár és dr. Wilcsek Jenő cégvezetők jegyezték, egyben utóbbiak látták el a vállalat és a gyár tényleges irányítását.

3

7 2. Az elhúzódó válság évei (1929-1938) a) A gazdasági válság hatása a gyár termelésére Az 1920-as évek második felének gazdasági konszolidációját, a világháború utáni első fellendülését megszakította az 1929-es nagy világgazdasági válság. Az első jeleket - a túltermelést jelző áresést - már 1929 során megfigyelték, ám ezeket még elfedte a termelés még mindig tartó emelkedése. Ezt követően aztán a termelés hatalmas mértékkel esett vissza.

38 Az iparban, annak minden ágazatában igen gyors volt a hanyatlás, s 1930-tól gyárak, vállalatok és társaságok sora szüntette be a működését az ezzel járó minden következménnyel egyetemben. A termelés azokban az ágazatokban esett vissza a legerősebben, amelyek közelebb álltak az alapanyagok termeléséhez, a termelőeszközök gyártásához. A gyáripar egészének termeléscsökkenése az 1933-as mélypontjáig tartott, bár ágazatonként és vállalatcsoportonként más és más volt a válságból történő kilábalás kezdetének időpontja. A válság a bányászati 83