Folia historica 20

II. Közlemények - új szerzemények - Molnár András: Deák Ferenc levelei Dőry Franciskához 1856-1869

lemben, s a mély aggodalom folyvást azon tárgyhoz köti minden gondolatomat, mi ez aggodalmat okozza. Csak röviden tehát, de szívemből s a részvét legmelegebb érzetével felelek bizalmas kérdésedre. Ha szereted Laczit, ha gondolod, hogy anyagi állástok olyan lesz, mi biztosít a szükség ellen, helyesen fogsz cselekedni, ha őt vissza nem útasítod. Nem értem a szerelem rohamas indulatát, hanem azon szíves, meleg érzelmet, mely tiszteleten, becsülésen alapúi s azon hitet, hogy ha sorsodat az övével összekötöd, becsületes, hü kezekbe tetted le jövendődet. Nehéz körülmény, hogy Laczinak sok gyermeke van s ez gondjaidat renkívül szaporítja. De a gondok nem ölik meg az élet boldogságát, csak a csalódások, a bánat s az elhagyatottság keserű érzete az, mi a lelket elöli s a boldogságot feldúlja. Elhagyottság, édes leányom, keserű állapot, mely a korral nem fogy, de súlyosbodik. Ha nincs, kit az ember szívéből szeressen, vagy legalább nincs közelében: ha nincs, kinek életét, munkásságát, érzelmeit szentelje, ha nincs életczélja, rideg az élet, megdermed a szív, s a gond, mit megosztani nem lehet, kétszeresen súlyos. Én Laczit tökéletesen nem ismerem, mert annyit nem voltam vele, hogy teljesen ismerhetném, de mit róla tudok, az csak becsületére válik. Ismétlem tehát, ha szeretheted, ne utasítsd vissza. De ismét kopognak ajtómon, pedig reggel hat órakor írom e sorokat s hihetőleg nem kellemes az, mit hallani fogok. Zárom tehát e levelet. Isten áldását kívánom reád, kedves édes leányom! Szeresd téged igazán szerető keresztatyádat Deákot". 3 Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg, A történeti dokumentáció leltárkönyve. A 77.18.1-10. leltári számok melletti bejegyzés. 4 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. VIII. köt. Budapest, 1914. 104. p. Megerősítette ezt Németh József, közleményünk lektora, aki még személyesen ismerhette az ajándékozó özvegyét. 5 Zala Megyei Levéltár (ZML), Letétek, Egyedi vegyes iratok gyűjteménye. 5816. sz. Ezen a számon található az a boríték is, amely a levél Szentmihályi Imre által 1954. május 31én kiállított „hiteles" másolatát őrzi, és amelyre feljegyezték az ajándékozó adatait. A levél eredeti leltári száma (a Göcseji Múzeumban) 50.06.2. volt. Németh József szerint elképzelhető, hogy Lulichné is Háry Kilmánnétól kapta a levelet, talán éppen csak azért, hogy közvetítse a múzeumhoz. A másik, magángyűjtőtől származó levél eredetéről az eladó nem tudott felvilágosítással szolgálni. 6 ZML, Mikrofilmtár, A bánokszentgyörgyi rk. plébánia anyakönyvei. 7 A Dőry család geneológiája: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest 1858. 3. köt. 372-378. p.; Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Második rész: nemes családok. 1. köt. Budapest, 1905. 193-201. p. 8 Dőry Imre gazdálkodásának tolnai bonyodalmairól: Glósz József. Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve XVI. Szekszárd, 1991. 51-52., 54., 61-63., 64., 69., 72., 81., 84., 131. p. A zalai birtokokról: ZML, Nemesi vagyonösszeírás 1835. Egerszegi járás. (Dőry Imre zalai birtokainak éves becsült jövedelme kb. 3330 pengőforint volt.) Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyve (Kgy. jkv.) mind az 1830-as, mind az 1840-es években tele van Dőry Imre és felesége egymás, illetve mások elleni pereskedésével, illetve adóssági ügyeivel. (így pl. kgy.jkv. 1841: 72-73., 528., 1660., 1804.; 1842: 1219.; 1843: 1917.; 1846: 1193.) 9 ZML, kgy. jkv. 1826: 2649. 140