Folia historica 20

I. Tanulmányok - Baják László: Károlyi György közéleti tevékenysége 1825-1849. II. rész

megyében egyikünknek főispánykodni mindig jó és azon felül egy desorganizált vármegyét rendbehozni szinte kis dicsőség s a közállományra nézve hasznos. "

12

6 Az ellenzéki hírben álló Károlyi

12

7 szatmári kinevezése azonban az új Apponyi-féle megyei politika számára nem volt kívánatos. Annál is inkább, mivel a kormányzat 1843-ban a bocskoros nemesség fellázításával erős pozíciókat szerzett a megyében, így a Károlyi kínálta kompromisszumot, amely nyilván a tisztújításon és a követválasztáson a pozíciók valamilyen megosztására vonatkozott, sem a kancellár, sem a nádor nem támogatta. Károlyi 1846. október 16-án így írt erről titkárának. „Magam is restellem, hogy őexellentiája valami közelítő és pártokat kiengesztelő combinatioról nem akar semmit tudni, csak meg ne bánja, mert az oppositio, mellyet ö oly gyengének vél még s már pár ízben nem megvető erőt fejtett ki. és hogy az ellenzék minden esetben jobban tud corteskedni, mint a conservetiv párt, azt a tapasztalás számtalanszor bebizonyította. "

12

8 Másrészt viszont Károlyi élesen szembefordult az Apponyi György főkancellár nevéhez kapcsolható új megyei politikával, amely az ellenzék visszaszorítása érdekében a főispánokat és a helyükbe állított adminisztrátorokat törvénytelen anyagi juttatásokkal igyekezett rávenni arra, hogy akár a hagyományos vármegyei nemesi autonómia durva megsértésével is akadályozzák meg a reformpárti tisztviselők és országgyűlési követek megválasztását: ,.fizetésüket, mellyet majdnem alattomosan, sótiszt által, minden hivatalos tudósítás nélkül rám akartak tolni, el nem fogadtam; azt is bízvást mondhatom szégyenemre éppen nem válik. "

12

9 Magatartásának jelentőségét a kiterjedt lélekvásárlás légkörében világosan mutatja az új országgyűlésére az adminisztrátori rendszer tárgyában kiküldött kerületi választmány jelentése: „mind azon főispányok közül, kik hivatalaikból el nem mozdíttattak a törvénytelen fizetésnek s a hozzá kötött kötelességeknek el nem vállalása csak a békési főispányról (azaz Károlyiról) jött pozitív köztudomásra''.

1

3° A büntetés ízű elutasításra Károlyi az 1846. október 11-én Wesselényinek írt levelében sértődött hangon reagált: ,,A kormány szinte fél népszerűbb kinevezésektől. Ha attól tartottak, hogy kormányom alatt az annyira conservativ megye liberálisabb szelleművé változhatna, azt bízvást mondhatom, hogy evvel az Augeas istállóval nem kormányoztam volna... " Majd így vigasztalta magát: ,,a conservativ párt Szatmárban igen erős és ha Lajos bátyám, mint hihető csatlakozik, még oly erőt nyer... (az ellenzék) pénzbeli állapotban éppen gyengén áll... és nekem kellene 10—12 ezer pengővel ad minimum előállni, testvér testvér ellen zászlót kitűzni és akkor is kétes lenne. "

13

1 Más helyen kiábrándultan így ír: ,,A legközelebbi napok úgy is Szatmár sorsát és jövendőjét elhatározandják és csak örülök, hogy semmi részt nem vettem, mert rosszabbul befektetett pénzt, mint korteskedésre alig tudok... kivéve azokat a pártembereket, akik... abból valami hasznot reménylenek, de én hála Istennek azok közé nem tartozom."^- György távollétében viszont mind az október 21-i tisztújításon, mind pedig az 1847. évi szatmári követválasztáson a Lajos gróf által vezetett és pénzelt konzervatív párt győzött. A konfliktusnak azonban szerepe volt abban, hogy Károlyi nem csatlakozott a szerveződő újkonzervatívokhoz,

13

3 sőt ismét eltávolodva a kormánnyal való együttműködésre törekvő Széchenyitől, egyre inkább Deák Ferenc irányvonalát támogatta. Jellemző módon 1847 elején Károlyi Györgyné már nyiltan agitált Széchenyi ellen és többek között nem volt hajlandó közös színházi páholyt bérelni vele.

13

4 Noha az 1847-es évet még a kormányzat önbizalma jellemezte, a törvénytelenségek és a követválasztásokat kísérő erőszak azonban az ellenzéket erősítette.

1

3^ Ráadásul az utolsó évek rossz termése éhínséggel és paraszti elégedetlenséggel is fenyegetett, amelynek elkerülésére Károlyi Békésben korlátozó intézkedések megtételére, sőt némely birtokán (pl. a Heves megyei Kompolton) rendszeres élelmiszersegély osztására kényszerült.

13

6 26