Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban II. rész

kai díszítések tanulmányozása is, mert ezáltal alkothat fogalmat arról, hogyan szemlélte a kibocsátó, illetve a vásárló a papírokat. 2. Az értékpapír a kibocsátótól, vagyis a hitelfelvevőtől került a hitelező, vagyis a vásárló kezébe, s viszonylag hosszú ideig részt vett a gazdasági életben. Ezen idő alatt az egyes értékpapír mint valóságos érték, mint speciális áru képezte tulajdonosainak vagyontárgyát. Az értékes tárgyként való létezés manifesztálódott az értékpapír grafikai díszítésében. Az értékpapírokon a grafikai díszítés reprezentatív formái jelentek meg, amelyek egészen változatos alakot öltöttek az értékpapírok tömegesebb elterjedésének korától, a XIX. század közepétől. Ez a jelenség egyfelől annak tulajdonítható, hogy ebben a korban még a használati tárgyakkal kapcsolatban elvárták a gondos elkészítettséget, az esztétikus megjelenítést. A tetszetős kivitel iránti igény, a míves munka tisztelete éppen abban a polgárosodó rétegben élt erősen, amelyből az értékpapírok vásárlói elsősorban kikerültek. Másfelől a gondos grafikai megjelenítés a reklám eszközét is jelentette a kibocsátó számára, hiszen a különféle papíroknak egymással kellett versengeniük a hitelező közönség kegyeiért. Az értékpapírok esztétikus megjelenítéséhez megfelelő hátteret biztosított a kor sokoldalúan fejlett nyomdaipara. Az értékpapírok grafikai díszítéseinek elhelyezésénél magától értetődő volt, hogy a díszítő motívumokat a szövegek mellett szabadon maradt részekre nyomják. Az előbb leírt jogi, formai kellékeket tartalmazó szövegek a papír középső részén alkottak egységes szövegmezőt, így a díszítések általában a széleken keretként jelentek meg. A nyomdatechnika fejlődésével a XIX. század utolsó harmadától kiegészítő grafikai díszítésként gyakori lett a szövegmező alatti ún. alnyomat is. Megfigyelhető, hogy a díszítés mértéke, illetve jellege szerint különbség van az egyes értékpapírtípusok között. A kamatpapírok (kötvények, záloglevelek stb.) felületén az egyes kibocsátások céljainak, feltételeinek közlése miatt viszonylag kevés hely maradt a grafikai díszítés számára. Ráadásul a kamatpapírok biztos befektetési lehetőségeket jelentettek, és ezért élvezték a közönség bizalmát. A részvénytársaságoknak viszont nagyobb reklámra volt szükségük ahhoz, hogy kockázatosabb befektetési formának számító részvényeik elkeljenek a piacon. Ezért a részvények általában reprezentatívabb, díszesebb külsővel jelentek meg, mint kötvények vagy záloglevelek. Az értékpapír mint alkalmazott grafikai termék jellegzetességei, sajátos motívumai a részvényeken mutatkoznak meg a legváltozatosabb alakokban. Azonban a grafikai díszítés a részvények többségén is - figurális motívumok nélkül — a különféle betűtípusokból álló, esztétikusan elrendezett szövegrészből, és változatos körzetekből alakított keretből állt össze. A szövegeket gyakran folyóírással nyomták. Ennek valószínűleg nem csupán esztétikai oka volt, hanem a kézírásra emlékeztető személyesebb jellegével a papír iránti bizalmat igyekezhettek növelni. Itt említhető meg, hogy a cégszerű aláírások többsége ugyan fakszimile, de azért előfordulnak eredeti aláírások is, mint pl. Türr Istváné a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. 1869-es részvényén. A részvényeket díszítő figurális motívumok közül elsőnek az allegorikus alakokat említhetjük. Az allegorikus ábrázolások a reneszánsztól napjainkig folyamatosan jelen vannak különféle tárgyakon, épületeken stb. A reneszánszban az allegorikus alakok ókori előképek alapján újultak meg, s az antik attribútumok (bőségszaru, horgony stb.) kiegészültek újkoriakkal, mint pl. kompasz, könyv, méhkaptár, eke, óra stb. A tulajdonságok, fogalmak, földrészek, természeti jelenségek emberalakokban ábrázolt allegóriáit az attribútumokkal együtt mintakönyvekben gyűjtötték össze a reneszánsz korában. Ezeket a mintakönyveket meg-megújuló kiadásokban századokon keresztül használták művészek és mesteremberek.

4 A részvényeken a leggyakrabban a gazdaság különböző ágazatainak allegorikus alakjai tűntek föl, valamint a bőség, a szorgalom, a remény, a bizalom és a tisztelet allegóriái, amelyek 162