Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban II. rész

Pallós Lajos Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban II. A hazai történeti értékpapírok közgazdasági és gazdaságtörténeti tipologizálását követően' a tanulmány második része az értékpapírok külalakjával foglalkozik. 1. Az értékpapír megjelenését tekintve sokszorosított nyomtatvány, ez az egyes kibocsátások nagy példányszáma miatt magától értetődik.

2 így az értékpapírok a különféle papírgyártási és nyomdatechnikai eljárások emlékét is őrzik. Az értékpapírra nyomtatás útján kerülnek fel azok az adatok, amelyek az illető papírnak mint gazdasági okiratnak elengedhetetlen jogi kellékei. Ezek sorrendben: a kibocsátó megnevezése, a papír típusának megnevezése, a névérték megjelölése számmal és betűvel, az egyes papír sorszáma, esetleg sorozatszáma, a kibocsátás helye és időpontja, a cégszerű aláírás (ami lehet fakszimile, vagy kerülhet utólag kézírással a papírra), a cég pecsétje vagy bélyegzője, valamint a jogszabályi biztosíték. Ez utóbbit az adott értékpapír kibocsátását megengedő törvényre vagy a kibocsátó társaság alapszabályára való utalás jelenti. A hazai történeti értékpapírok esetében a kamatpapíroknál és a vasúti társaságok részvényein a törvényi hivatkozás, a többi részvénynél és a szövetkezeti üzletrészeken az alapszabályra való utalás jelentette a jogszabályi biztosítékot. A bányarészek esetében egyaránt hivatkoztak a kibocsátó társulatnak a bányakapitányság által megerősített szabályaira és az általános bányatörvényre. Természetesen a részvénytársasági és szövetkezeti alapszabályok maguk is törvényben (az 1875-ös Kereskedelmi Törvényben) meghatározott keretek között készültek. A Magyarországon kibocsátott történeti értékpapírok általában magyar nyelvűek voltak, de 1867 előtt előfordult német nyelvű is, majd a dualizmus alatt gyakorivá lett a magyar-német bilingvis, és a külföldi elhelyezésre számító kamatpapírokon és vasúti részvényeken gyakran megjelent a francia és az angol nyelvű felirat is. Olykor az ország nemzetiségeinek nyelveivel is találkozhatunk egyegy helyi jellegű kibocsátás papírjain. Erre példa az óbecsei Bács-tiszamelléki Takarékpénztár 1910-es szerb-magyar nyelvű, a dési „Mercur" Kereskedelmi Társaság 1899-es román nyelvű, a fiumei Telek Rt. 191 l-es magyar-olasz nyelvű, valamint a turócszentmártoni „Tátra" Felső-magyarországi Bank Rt. 1886-os magyar-szlovák nyelvű részvénye. Az I. világháborút követően az idegen nyelvű feliratok erőteljesen visszaszorultak, s csak a nemzetközi értékpapír-piacon részt vevő kibocsátások papírjain jelentek meg, mint például az ún. Népszövetségi kölcsön különféle pénznemekben kiállított kötvényein. Az értékpapír szükséges formai kellékeit alkotó adatok, feliratok a papír előlapján szerepelnek, de az idegen nyelvű feliratot és a kibocsátás feltételeit tartalmazó magyarázó szövegeket gyakran az előlap hátoldalán és a hátlapon, az ún. köpenyen találjuk. Ez az eljárás a kamatozó és nyereménypapíroknál fordul elő, amelyeknél még a törlesztési és nyereménysorsolások időpontjait feltüntető táblázatokat is a hátoldalon vagy a köpenyen helyezték el. Az értékpapírokban foglalt periodikus kamat-, illetve osztalékigények technikai lebonyolítására szolgált a szelvényív, amelyet a kibocsátótól kapott az adott papír tulajdonosa a vásárláskor. A szelvényív kb. tíz-húsz éves időszakra terjedt ki. Az egyes szelvényeken folyamatosan növekvő rendben sor- és évszám, valamint az adott szelvényívhez tartozó értékpapír fontosabb adatai szerepeltek. A szelvényeken a dátumok azokat az időpontokat jelezték, amikor az adott szelvény az osztalék, illetve kamat felvételére jogosított, általában az értékpapír bemutatásával együtt. A szelvényíven elhelyezett szelvényutalvány arra szolgált, hogy ellenében az összes szelvény beváltása után a tulajdonos új szelvényívet 159