Folia historica 20
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Basics Beatrix: A Magyar Nemzeti Múzeum Képtára
királyné Deák Ferenc ravatalánál" volt látható. A Munkácsy terem - a mester eddigiekhez hasonlóan kiállított büsztjével - neve ellenére főként a korábban a Markó-csarnokban elhelyezett magyar és külföldi zsánerjelenetek és tájképek bemutatását szolgálta. A nagyteremben, melynek stukkódíszes, ornamentális dekorációjú mennyezetén üvegablakon áradt be a fény a festmények megvilágítására, a műfaji hierarchia legmagasabbrendünek tartott darabjai, történelmi kompozíciók, valamint allegorikus-mitológiai témákat feldolgozó képek voltak kiállítva. 1863-ban országos bizottság jön létre uralkodói rendeletre a Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek rendezésére. Ekkor születtek javaslatok a múzeumban őrzött tárgyakból új, más felosztású és rendeltetésű gyűjtemények létrehozására. Voltak művek, melyek „régiségtárba" és mások az „általános képtárba" tartoztak. 1 0 1871-ben létrejött az Országos Képtár, 1884-ben pedig a Történelmi Képcsarnok. Ez utóbbi ügyében már 1882-ben megjelenteti írását Szathmáry Károly történész, 1 1 s egyenesen az épülő Országházat szemeli ki helyszínnek a Történelmi Képcsarnok számára. Szathmáry javaslatának megvitatására bizottság jön létre, melynek tagjai - egyebek között Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és Pulszky Károly, az Országos Képtár őre. Szathmáry a Történelmi Képcsarnokot a nemzeti pantheon-eszme keretében képzelte el; a valóságban azonban a képzőművészeti anyagot két nagy csoportra választoták szét: a történelem forrásául szolgáló művek kerültek a Történelmi Képcsarnokba, míg az önálló müvészeti-esztétikai értékük szempontjából kiemelkedő darabok az Országos Képtárba, majd a Szépművészeti Múzeumba. Ez az elválása a gyűjteményeknek jellegzetes 19. századi jelenség. A nemzeti pantheon állandó és erősen jelentkező eszméje nem fért meg az egykori nagy magángyűjteményekből kialakuló nemzeti képtárnak, a 19. században megformálódó nagy képzőművészeti gyűjtemények gyakorlatával. A történelmi képcsarnokok, hősök és kiemelkedő személyiségek portrégalériái esetében ugyan fontos volt, hogy az arcképeket a legjobb művészek fessék, vagy formázzák, de még ennél is fontosabb volt maguknak a személyiségeknek a különböző és váltakozó elképzelések szerinti kiválogatása. E kiválogatás szempontjait igyekszik írásba foglalni az az 1882-ben elkészített tervezet, melyben a hazai 19. századi festészet egyik legnagyobb mestere, Barabás Miklós a történész Szathmáryval együtt fejtegeti, milyen szempontokból lenne elengedhetetlenül fontos a Történelmi Képcsarnok felállítása. 1 2 Nagyon sajátosak az elbírálás indítékai a gyűjtemény anyagának kiválogatásánál - lényegében ezt az elvet követik a mai Nemzeti Múzeum egyetlen képzőművészeti gyűjteményének jelenlegi gyarapítási szokásai is. Az egykor a Széchényi Könyvtár által kezelt metszetek tematikájukban kezdetben ugyancsak hősportrék sorát gyarpították, míg fölvetődött a vár- és városábrázolások gyűjtése is (közéjük sorolták az eseményábrázolásokat). A viseletanyag mint zsánerképek együttese szerepelt a szintén gyűjtendő művek között. Abban a pillanatban, amikor a képzőművészeti anyag már említett szétválasztása megtörtént, és a Történelmi Képcsarnok létrehozásának gondolata megfogalmazódott, a Nemzeti Múzeum falai közül ki is került ez a képzőművészeti gyűjtemény. Trefort Ágoston kultuszminiszter 1883-as leirata, melyben Pulszky Károlyt bízza meg hivatalosan a Képcsarnok tervének kidolgozásával, már a gyakorlati alapítás kezdete. 1 3 A képviselőház szavazása után az anyagiak is megvannak, s az uralkodó pedig a helyszínt, A Várkert bazárt biztosította. A gyűjtemény anyaga a Nemzeti Múzeum műtárgyaiból jött létre; a képtár és a régiségtár 403 darab festménye és szobra mellett a Széchényi Könyvtár 15 301 grafikai lappal járult hozzá. Az 1886. januári megnyitón Pulszky Károly a következőket mondta: „A történet feladata nem az, hogy a múlt szereplőit megjutalmazza, vagy elítélje, hanem hogy a múltról igaz ismeretekhezjusson; számot adjon úgy a külső viszonyokról és alapokról, amelyekben a nem152
