Folia historica 20
I. Tanulmányok - Körmöczi Katalin: Kossuth Lajos otthon a világban (Zempléntől Turinig)
„De Kossuth most nagy buzgalommal látott az emigráció szervezéséhez. Aprólékosan gondoskodott a menekültek napi ellátásáról, a számadások ellenőrzéséről. Kieszközölte a töröktől, hogy a tisztek a kaszárnya helyett magánházakban vehessenek szállást. Kaszinót, közös étkezőt igyekezett felállítani. Rendelkezéseket tett a kórházi ápolás, a gyógyszertár ügyeiről. Katonai iskolát akart ismét felállítani és e célra Konstantinápolyból könyveket rendelt sürgősen, anélkül, hogy meg tudta volna kapni azokat. Kért török tankönyveket is és maga is hozzálátott a nyelvtanuláshoz." - írja Hajnal István. 1 9 Az osztrák birodalom részéről fenyegető híreket hozó Bárdy, aki Sumlába érkezve rögtön Kossuth házába sietett, csaknem idilli hangulatba toppant. „Az első szobában magyar tisztek pipázgattak; kívülük a Kossuth kíséretébe rendelt török tiszt volt még ott és egy aranyszegélyű vörös ruhába öltözött arabs szolga, Zia pasa ajándéka Kossuthnak. A szolgálattevő tiszt bejelentése után Bárdy belépett és Kossuthot a szofán törökös kényelemmel elhelyezkedve, csibukozva találta, „mintha ő lenne a világ legboldogabb embere." Előtte az asztalon szép narancsok. Körül a kereveteken a főbb magyar tisztek. Bárdyt örömmel fogadta Kossuth. „Nos, mi újságot hoz a Nagyúr városából?" 2 0 Az emigráció éveiben ismét kormányzóelnökként fellépő Kossuth a leverettetést időlegesnek tekintette, s csak a megfelelő politikai alkalmat kereste a katonai akcióval való visszatéréshez Magyarországra. A törökországi emigráció idején XII. Károly svéd király példája éltette, aki a porta támogatásával tért vissza hazájába. Kossuth a renegálási kényszert, az orgyilkos támadásokat kivédte, leveleivel a nagyhatalmakat ostromolta, de a kutahiai internálást el kellett szenvednie. Csaknem másfél esztendőt töltött az ázsiai erődített török városban. A török, osztrák és orosz követelésnek tett eleget az internálással, de időben rövidnek, és az elhelyezést kényelmesnek ígérte. Perczel Miklós leírásában Kutahia „Meszsziről szép, mint minden török város..." Csinos kőkaszárnyában - amelyet belül igen tisztának találtak, s körül üveges folyosója volt - Kossuth a főkapu felett kapott szállást, Batthyány a városban, a többieket a nagy kaszárnya szobáiba telepítették. Perczel így folytatja pár nappal később: „Április 18-án. Becsületes földingást éreztünk az éjjel, a második rázkódásra még ajtónk is megnyílt. Készítik szállásainkat, nekem is egyik nagy kaszárnyaszoba egyik felét deszkával elzárják. Egy almáriumot és kerevetet szegeznek össze, mind gyalulatlan deszkából, adtak egypár széket, két asztalt. A kerevetet töltik szalmával, bevonták kétgarasos ciccel - ez minden bútor; a padlatot magam rakattam be gyékénnyel. Úgy látszik, Szolimán uram is a maga zsebét nem feledi el, mindig ígérte, hogy pompásan fog bútorozni, pedig amit ad, alig elégítené ki az utolsó parasztembert. A többiek sokat veszekednek véle, de mi látjuk, hogy nem használ, s ezért hallgatunk." 2 1 Kossuth ázsiai internálásával csaknem egyidőben az osztrákok szabadon engedik gyerekeit Pozsonyban, akik előbb nagyanyjukhoz mennek Pestre, majd Ruttkayné Kossuth Lujzával és nevelőjükkel, Karády Ignáccal Kutahiába indulnak szüleik után. Itt 1850 júniusában teljessé válik a Kossuth család. Az Országos Levéltár őriz egy kisméretű ceruzarajzot kutahiai lakhelyükről, amelyet az ifjú Kossuth Ferenc rajzolt, és Lujza nénjének dedikált 1850-ben. A gyermekrajzon kívül egy Londonban 1851-ben megjelent fametszetről ismert a Kossuth-lakta kutahiai kaszárnya. 2 2 Kossuth kiterjedt levelezéséből is tudjuk - így Telekinek írott s a viszonyaik javítását is kérő levélből 2 3 -, hogy Kutahia éghajlata és földrajzi viszonyai kellemetlenek és egészségtelenek. Még áprilisban is metsző és hideg a szél, kopárak a hegyek, pedig Palermo magasságában fekszik. Az emigráció tagjai sorra megbetegszenek, Kossuth is betegeskedik, de a helybéliek között is sok a golyvás. A török kormány őrzésükre komoly gondot fordít, 10
