Folia historica 19
I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás
catius János 1613-as kassai, majd Szenczi Molnár Albert oppenheimi kiadása biztosította. Thúri a mindennapok keserű valóságával szembesülve pesszimisztikusan értelmezte a török hódítást, amelyben három fokozatot különböztet meg: az első lépcsőben a török azt hirdeti, hogy nem a vallásért, hanem a hatalomért harcol. Ezzel belenyugvásra buzdítja a lakosságot. A második lépcsőben felemeli az adót, majd feloszlatja a régi közigazgatást és török hatóságot ültet a lakosság nyakára, mint ez Tolnán is történt. A végső fokozatra példa a drávántúli területek sorsa. Itt teljes szolgaságban élnek, tulajdonuk nincsen, a gyermekekből tizedet szednek, állati sorsukban már a hitet sem ismerik. Thúri szerint ez a végső állapot, amelynek elérésére a török Magyarországon is törekszik. Célja nemcsak a világ leigázása, hanem a lakosság áttérítése az iszlám vallásra, amit fegyverrel és a legkülönfélébb ármányokkal szorgalmaz, ahogy ezt a tolnai példák is bizonyítják. A nagyhírű reformátor, Szegedi Kis István gyötrelmes sorsára való hivatkozással mondja ki, hogy a törökök éjjelnappal a papok sanyargatásán és az iskolák elpusztításán törik a fejüket. írásában Mélius Juhász Péterhez hasonlóan kifejezetten óv a török megtérítésével való próbálkozásoktól. 7 8 Thúri Farkassal ellentétben a források többsége az első időkben inkább a török vallási közömbösségéről és a reformáció hódoltságbeli terjedéséről, kedvező feltételeiről tudósít. Olykor a török mint Isten igéjének védelmezője jelenik meg. Az 1550-es évek közepéig a reformáció különböző áramlatait törte meg a katolikus hierarchiával szemben. De gondolhatunk akár az alsóbaranyai kálvinista papok és az antitrinitáriusok ellentétére, amelynek következményeként Alvinci György antitrinitárius prédikátort a török hatóságokkal végeztették ki, vagy az ennek folyományaként 1575-ben a budai pasa elnökletével és ítéletével záruló antitrinitárius - református hitvitára. 7 9 A gyöngyösiek jellemző példáját megemlítve, a hódoltság korában rendszeresen török hatóságok elé vitték ügyeiket, amelyek az emlékezetes Bocskai-kori templompertől eltekintve többnyire a „luthereknek", majd kálvinistáknak kedveztek. 8 0 A hódoltságon kívül tevékenykedő, inkább a katolikus egyház üldöztetésétől szenvedő Bornemissza Péter szerint a törökök azzal szolgálják a reformáció ügyét, hogy a pápista bálványimádást pusztítják és ,,adóért való örömökbe megengedik, hogy a Krisztus Igéje akaratjok ellen is hirdettessék országokban." 8 1 (Batizi, Sztárai, Huszár Gál szintén említést tettek a török vallási közönyéről.) Évtizedek múltán 1643-ban megtérése históriáját a debreceni bíráknak és város népének ajánló Vörösmarti Mihály pozsonyi kanonok felemlegeti a protestáns érvelést, miszerint a pogányság az evangélium támasza. Fontosnak tartja részleteiben cáfolni a közkelető kálvinista álláspontot, amely alapján a pápisták a pogányoknál is gonoszabb ,,hitűzők", mert ,,a török is hitibe mindent megtart."° 2 Kecskeméti Alexis János szerint a haza nagy kárára, de az igaz tudomány „kibeszélhetetlen " hasznára szolgálnak a törökök,,, azok az Istennek Anyaszentegyházát békességben tartják". Velük tartóztatja fel Isten a német ellenreformációs törekvéseit, ugyanis csak azért kedvez valamelyest a német, mert ezt teszi a török is. A törökkel kötött béke felbontásától is óv, szerinte a magyarság egyedül nem képes a „pogány" legyőzésére. 8 3 Ettől már csak egy lépés a puritánusok idézett törökértelmezése. A 16-17. századi szerzők ugyanakkor soha nem mulasztották el felhívni olvasóik figyelmét a török álnokságára, ravaszságára. Legelterjedtebb jelzői ennek megfelelően a „pogány", „eb", „kutya". A német újságlapok mára 16. században „Bluthund" és „Erbfeind" kifejezéssel illették. A különös kegyetlenségéről hírhedt tatárokat „kutyafejű tatárként" emlegették. Török és tatár sokszor szorosan összekapcsolva szerepelt. A felekezeti vagy politikai vitairatokban a legnagyobb sértésnek és megbélyegzésnek számított egymást kölcsönösen ebnek, kutyának titulálni. 8 4 A protestánsok mindennapjaiban oly fontos szerepet betöltő zsoltárénekléskor a gyakran megnyilvánuló erős aktualizálás, az Istennel perlekedő hangvétel és elemi erővel feltörő 17
