Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

8 Bercsényi szerint I. Lipót halálával bekövetkezett az interregnum, I. József ugyanis nem tekinthető törvényes uralkodónak. Szinte eufórikus hangulatban írja Rálóczinak: „Azt ítélném Kegyelmes Uram, ezen interregnumnak declaratióját igen jó volna időhalasztás nélkül pátensek által publicáltatni, és egyszersmind az gyűlés [ti. királyválasztó] hirdetését, cum praefixione termini, ad Campum Rákos siettetni; emlékezetet vetni - az mint Rádai Uram is communicálta velem az conceptust - az haza közjavára; Isten megfoghatatlan ítíleti: midőn az császár külömb-külömb szín és közbenjárók által folytatná már békesség szerzését - íme, interregnumot mutatott az Isten! Azért, ut omnia constent et quasi renasci valeat ex cineribus, ut Phoenix rediviva libertás: fussunk öszve! Hiszem, diferáltatik is az terminus, - semmi, dummodo innotescat interregni declaratio. így Nagyságod s hazánk követjeinek megnyílik útja minden udvarnál; meglátja minden, hogy Isten csinált interregnumot: mert az király non fűit integer, et nequitiae ac fraudi reservata clausula defraudavit ilium. Appareat, quid possimus? bizony, tanálunk udvarlót; mi szép leány ez a Regina Hungaria..." Nyitra, 1705. május 1. AR IV. 518. p. Igaz, május 19dikén már a Józseffel való kibékülést ajánlja. R. Várkonyi Agnes: Rendhagyó országgyűlés Szécsényben. In: Tanulmányok Szécsény múltjából. 1. Szécsény 1978. 19. p. 9 Károlyi egyenesen a király keresésnek tulajdonítja az ónodi trónfosztást, mert a felkelők úgy vélték, hogy „míg királyuk lészen, senki addig nem fogja pártjukat; de ha király nélkül lesznek, találkozik elég, aki pártjukat s ügyüket felfogja. Csakhamar deliberáltatott, hogy a felséges bavariai herceg hivattasson meg a királyságra, a felséges francia király assistentiája által, mely iránt is az expedíciók meglettenek. Melyre is másfél esztendő múlva jött levél által a resolutió, hogy a felséges francia király kész volt assistálni, de módja nincsen benne, hogy oly messze fegyverrel secundálhassa intentiojokat és nem is látja módját, hogy a nevezett felséges herceg penetrálhasson, biztatta mindazonáltal azzal, hogy az universalis békességből ki nem rekeszti a confoederatusokat, együtt a méltóságos fejedelemmel." Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Budapest 1934. 325. p. Forrásaként Károlyi Sándor Önéletírását adja meg, közelebbi utalás nélkül. Ott viszont ez a szöveg nem található. Ellenben megegyezik Károlyinak „Declaratio cujusdam fidelis Augustissimae Imperatricis" c. sajátkezű feljegyzésével, amely a szatmári béke után készülhetett. MOL P. 396. Károlyi cs.lt. Acta politica 1. Acta Rákócziana Ser. I. Dátumtalanok 5.cs. Miután Asztalos munkája népszerűsítő, levéltári kuatásokat nem végzett, nem tudom, honnan vette ezt az idézetet. 10 Actenstücke zur Geschichte Franz Rákoczys...II. Aus dem Papieren J. M. Klement's. Ed. Joseph Fiedler. Wien 1858. 2-3. p. Kvacsala János: II. Rákóczi Ferenc porosz összeköttetései történetéhez. Századok 32 (1898) 577-597. p.; Szalay László: Klement János Mihály, II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben, Hágában, Londonban. Századok 4 (1870) 1-13., 73-87. p. Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból. Történelmi Tár 1882, 149-176. p.; Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz, II. Budapest 1909. 570-571. p.; Rákóczi levele Kray Jakabhoz. Gálszécs, 1708. március 19. AR II. 193. p.; A fejedelem Emlékiratai szerint úgy vélte, hogy csapatai megjelenését várták ebben a körzetben. Amit azonban mond erről, az 1707-re vonatkozik: Rákóczi Ferenc, Vallomások. Emlékiratok. Szerk. és jegyz. Hopp Lajos. 1979. 376. p. - A porosz kapcsolat ötletének inspirálója valószínűleg Bonnac lengyelországi francia követ volt. 11 Történetírásunk teljes részletességgel még nem tárta fel az örökös tartományokba éveken át folytatott betöréseket, zsákmányolást, falvak és városok felgyújtását, a lakosság elhurcolását és gyilkolását, illetve ennek hatását a lakosság véleményének alakításában. Sőt ezeket általában még katonai sikereknek tüntetik fel. Osztrák részről: Posch, Fritz: Flammende Grenze. Die Steiermark in den Kuruzzenstürmen. Graz 1968.; Témánkhoz 78