Folia historica 19

I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei

bözőségnek is volt viszont császári előzménye, hiszen az ún. „vörös polturák" átmérője 25 mm körüli,

1

1 pedig ezeket ugyanúgy 1695-ben kezdték el verni Körmöcbányán, mint a magyar ezüstpolturákat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kuruc rézpénzek közül csak a X polturás (nagyjából) és a IV polturás felelt meg az azonos névértékű ezüst pénzeknek. Érdekes, hogy mind a két érték a kezdettől, azaz 1695-től, fogva zsoldfizetés céljára vert középértéket képviseli. Vizsgáljuk meg az ostromlott erődítmények szükségpénzeit is. A lipótvári X polturás 28-30 mm-es átmérőjével megfelel a XV krajcáros méretének. Az eperjesi nagyobb veret 25 mm-es átmérőjével a VI krajcáros ezüstével egyezik. Az egyoldalas 23 mm-es átmérőjű lipótvári érem a 3 krajcáros, vagy császári garas néven ismert ezüstpénzzel egyeztethető, míg a 19-20 mm körüli egyoldalas eperjesi és egy híján az összes nagyváradi érem az ezüstpolturás nagyságának felel meg. Az egyoldalas nagyváradi érem 16 mm-es átmérőjével az ezüstdenárnak felel meg. Ez utóbbi címlet ugyan megfontolandónak tűnhet, mivel a kurucoktól is csak próbaveretet ismerünk denáros értékkel, amit nagy sorozatban végül nem vertek ki. Ismert azonban olyan forrás, ami a Váradon vert szükségpénzek esetében „réz polturát és kispénzt" nevez meg, ami biztossá teszi a denáros értéket.'

2 A tapasztalat tehát az, hogy ezek a szükségpénzek méreteikben - dacára a rossz technikai felkészültségnek - megfelelnek az ezüstpénzek méreteinek. Ezt persze nem tekinthetjük egyértelmű és megtámadhatatlan bizonyítéknak e pénzdarabok forgalmi értékének szempontjából, de jobb híján mégis közelebb visznek a valósághoz. Az semmiképp sem valószínű, hogy véletlennek tekinthetnénk az egyezéseket. A címletek kiválasztása egyébként kézenfekvőnek tűnik. A nagyobb értékű pénzek, mint a dukátok és tallérok rézzel történő helyettesítésének nem sok értelme lett volna, bár ismerünk ilyent Európa történetéből.

1

3 Ezeket azonban nyilván még rövid ideig sem tudták volna elfogadtatni, másrészt az abszolút pénzhiány nem az értékpénzek, hanem az aprópénzek tekintetében mutatkozott a korabeli Magyarországon. Az aprópénzhiány pedig ugyancsak nem volt új keletű, hiszen már a kuruc felkelés közvetlen okai közt ott szerepelt a „vörös polturák" által keltett zavar, ezek pedig az aprópénz hiánya miatt kerültek 1695-ben bevezetésre. Ez a helyzet az ostromlott erődökben nyilván súlyosbodott. Elsősorban az aprópénzt kellett pótolni, hogy az alapvető árucsereforgalmat, a mindennapos bevásárlásokat, „élelemszerzést" le lehessen bonyolítani. Ezek mellett csak másodlagos fontosságú lehetett a középértékű szükségpénzek verése, ami nyilván a katonaság zsoldfizetését célozta. Ez leginkább arra szolgálhatott, hogy az éppen nem harcoló katonaság a korban legelterjedtebb unaloműzését, a kockázást lehetővé tegye. Az aprópénz azonban úgy a katonaságnak, mint a polgári lakosságnak a legelemibb életszükségleteinek megszerzéséhez kellett. Ezeknek a kisebb értékű szükségpénzeknek az aránya a közepes értékűekhez viszonyítva nagyon is alacsonynak nevezhető. Különösen szembetűnő a kevés aprópénz olyan esetekben, mikor az ostromgyűrűbe zárt erődítmény egyszersmint nagyobb polgári település is. Mivel pontos népességi adatok nem állnak rendelkezésre néhány adózással kapcsolatos adatot idézek. A kurucok 1707-ben felmért dicalis jegyzéke, ami alapján 1708-ban az adót kivetették, a következőképp adta meg a legnagyobb városok adóalapját: Lőcse 13 000 dica, Selmecbánya 12 000 dica, Eperjes 10 000 dica, Besztercebánya 9 500 dica, Körmöcbánya 9 000 dica, Kassa 8 000 dica, Késmárk 8 000 dica, Bártfa 7 000 dica.

1

4 Bár ismerjük ennek a kimutatásnak a hiányait, különböző okokra visszavezethető pontatlanságait, annyit bízvást leszűrhetünk belőle, hogy Eperjes és Kassa jelentős város volt a korabeli Magyarországon. Ebből pedig az is következik, hogy jelentős számú polgári la kossággal számolhatunk esetünkben, aminek szintén megvolt a maga aprópénzszükséglete. Ez az igény persze pl. Lipótvár esetében jóval kisebb lehetett, de az bizonyos, 89