Folia historica 19
I. Tanulmányok - Gát Eszter-Király Péter: Magyar-olasz zenei kapcsolatok Monteverdi korából (1567-1643)
zetességei (pl. az ún. ungaresca forma, a kanásztánc ritmus, illetve az ún. „aprája/cifra" motívumok stb.) a Kárpát-medencei népek hangszeres és énekelt népzenéjében napjainkig fentmaradtak mint széles körben ismert és elterjedt elemek. 12 2 A sermonettai táncmesternek, Fabritio Carosonak, táncdallamokat és koreográfiai leírásokat is közlő II ballarino című gyűjteményében (Venezia, 1581) található a Bassa Honorata elnevezésű darab, 12 3 amely az Európában sokfelé megörökített Passamezzo Ungaro egy változata. Ez legkorábbi felbukkanásakor - Heckel 1556-os lantkönyvében - még a Bocks Tantz elnevezést viselte. 12 4 E darabok kapcsán azonban hangsúlyozandó, ezek valójában nem valamiféle tánctípus változatai - mint azt gyakran feltételezik -, hanem csupán egyetlen darab többé-kevésbé eltérő variánsai, amely ráadásul a forrásokban gyakran szereplő Passamezo Ongaro cím ellenére sem sorolható zenei szempontból a passamezok közé, hiszen nem ostinato basszusra épül. Mindemellett egyáltalán nem világos, hogy miért kapta a Bocks Tantz idővel az elterjedtebbé vált Passamezo Ongaro címet. A darabot ugyanis mai ismereteink alapján sem zenei sem pedig más alapon nem lehet Magyarországgal kapcsolatba hozni. 12 3 Magyarnak nevezett táncokat (Ballo Ongaro, Padoana ditta la Ongara és L 'Ongara a un 'altro modo) tartalmaz végül Giovanni Picchi Intavolatura di balli d'arpicordo című billentyűs hangszerre írott táncgyűjteménye (Venezia, 1621) is. 12 6 E tánctételek kapcsolata Magyarországgal, illetve a magyarországi zenével azonban tisztázást igényel. * * * Befejezésül érdemes rámutatni néhány tanulságra. A most számbavett adatokból egyértelműen kiderül, hogy a vizsgált korban nagy számban - a korábbi nézetek tükrében alighanem meglepően nagy számban — érkeztek hozzánk olasz zenészek. Megállapítható, hogy ezek általában a Magyarországhoz közel eső északolasz területekről származtak. Kétségtelen, hogy a kapcsolatokban Velence valamint Padova játszott kulcsszerepet. Elsősorban tehát ennek a területnek a zenetörténeti szakirodalmát és az ottani könyvtárak, levéltárak kéziratanyagát kellene átvizsgálni, hátha sikerül újabb Magyarországgal kapcsolatos adatokra bukkanni. A rendelkezésünkre álló források azt mutatják, az olasz muzsikusok - miként más külföldiek is - csak bizonyos időre jöttek hozzánk. A több éves szolgálatot tanúsító dokumentumaink valamint a családról, gyermekekről szóló utalások azonban jelzik, e zenészek jelentős részénél nemcsak holmi „villámlátogatással", hanem tartósabb magyarországi működéssel számolhatunk. A jövő zenekutatása számára fontos feladatot, de egyben nagy kihívást is jelent a sok név nélkül, vagy jó esetben is csak keresztnévvel említett muzsikus azonosítása. Nyilvánvaló ugyanis - miként ez Mosto, Romanini és Estrada esete bizonyítja -, hogy rajtuk keresztül közelebb juthatunk az udvarokban felhangzott zenéhez. Kétségtelen, az olyan általános utalásoknál, mint amilyen a kolozsvári városi számadásokban található feljegyzések többsége, aligha tudjuk majd meghatározni, hogy azok kikre vonatkoznak. Ugyanakkor vannak azonban olyan adataink is, amelyeknél remélhető, hogy a további kutatómunka eredményt hoz. 53
