Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Tompos Lilla: Az Eszterházy kincstár két 16. századi mentéje

Tompos Lilla Az Eszterházy kincstár két 16. századi mentéje A főúri udvarok reprezentálásához a nagyszabású udvartartás mellett a ritkaságokat és értékeket őrző kincstár is hozzátartozott. A fraknói kincstár alapjait gróf Esterházy Miklós nádor vetette meg, igazán gazdaggá azonban fiának Pálnak idejében vált. Az 1685. évi testamentumában már a kincstárról is rendelkezik: „Fraknai tárházam penigs, mivel sokféle arany ezüst mivből álló, azokat magános lajstromban tettem föl, melyeket fide comissumnak akarok tartani, úgyhogy azok mintegy házi clenodiumok legyenek, kivel élhetnek az Regnansok, de semmi lett utón el ne adhassák, sub poena sapius declarata... " Gyarapította a kincstár ruhagyüjteményét vásárlással: ,,item egy szederjes bársony gyöngyös gyémánt boglárokkal rakott szoknya vállastól, mely szegény néném Nádasdyné asszonyomé volt, kit pénzen vettem, négyezerötszáz forinton... " Ingatlanok és ingóságok összeolvadtak a házasságkötéssel, mivel a feleség „ ...költötte minden ingó bingo javait szabad dispositiomra" - írja ugyanott. 1 Gazdagította a kincstárat a hadizsákmány is, bár a kincstári jegyzékekben ily módon bekerült ötvöstárgyakat vettek csupán számba. Az öltözékek többsége a családtagok ruhatárából származik. Kegyelettel őrizték az Esterházy László hősi halálára emlékeztető selyem páncélinget, míg mások gazdag csipkéje és aranyhímzése, skófiummal átszőtt selyemszövete pénzben kifejezhetően is nagy értéket képviselt. A 17. századi öltözékek drágaságát jól példázza egy 1621-ben kelt jegyzék, mely Pálffy István váltságdíjaként összeírt arany és ezüst kincsek között egy vont arany ruhadarabot is számbavesz. A ruhadarab egy rőfnyi (cca 62 cm) textíliája 12 arany forint,

2 pontosan ekkora árat szabott meg Bethlen Gábor limitációja (1627) egy vég, vagyis hetven rőfnyi ulmi gyolcsnak.

3 Az Esterházy-gyűjteménynek néhány darabját nagy történelmi személyiségek nevéhez kötötte a családi hagyomány. Valószínűleg ajándékozás útján került a kincstárba a kutatás számára legproblematikusabb két műtárgy, I. Mátyás és Oláh Miklós érsek mentéje is. Az ún. Mátyás mente I. Mátyás királyunk (1458-1490) nevéhez kötődő mente

4 a gyűjtemény legkorábbi darabja. (1. kép) Sajnos a 15. századból nem maradt ránk sem magyar férfiöltözék, sem szabásrajz, így az ábrázolásokra és a tárgy vizsgálatára kellett támaszkodnunk. A sok rendszertelen toldásból úgy tűnik, a mentét átszabták, átalakították. Az Iparművészeti Múzeumba kerülve rossz állapota miatt restaurálták, majd 1987-ben az újbóli restauráláskor a skófiumszálakat a szövet egész felületén levarrták. Ez azonban az oldalvarrások bontását tette szükségessé, így a kiszabott részletek pontos megrajzolására lehetőség nyílott. Az öltözék válltól lefelé trapézosan bővül, szövetszéle az oldalsó varrással megegyező, válla egyenes szabású. Jobb eleje ferdén borul a balra, akárcsak a török viseletek többségén, melyről a Topkapi Sarayi gyűjteményének pompás darabjai is tanúskodnak. Ujja a karnál hosszabb, az öltözék aljáig érő, elkeskenyedő sípujj, melynek varrásában az alkaron hasítékot hagytak. A könnyebb, vékonyabb textiliából készült hasonló szabású ujjakat csuklóig sok apró ránccal felgyűrték oly módon, ahogyan azt a rokon orientális viseletek ábrázolásain láthatjuk. Távol-Keleten a hosszú ujj a kézfejet gyakran eltakarta, de így láthatjuk a magyarok bejövetelét bemutató Képes Krónika miniatúráján is.

5 Gyakran viselték a hasonlóan szabott mentét úgy is, hogy a vállon vágott - illetve a váll varrásában nyitva hagyott - hasítékon tették át karjukat, s a 209