Folia historica 19
I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás
dei-t ábrázoló címere közül az Ésaiástól vett vers (53.7) olvasható: „...MINT A BARAN. MEG.NEMVL A NIRV. ELOT." 9 9 Ahogy Bartha Boldizsár a „mezőben épült, erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez ragaszkodó Debrecen " város lakói nevében írta: „Nem igen bizhatunk mi a méltóságos fő rendekben, mert azoktól prédáitatunk; nem jószágunkban, pénzünkben, mert azoktól megfosztattunk; hanem az egy Istenben. " Holott - teszi hozzá - a község békességes megmaradása, virágzása, privilégiumai a fejedelmek, elöljárók ékessége és dicsősége, míg pusztulása és nyomorúsága az ő bűnük. 10 0 Kállói Fényes István nótárius Strassaldo 1675-ös dúlását megénekelve így látta Debrecen helyzetét: „Az idegen nemzet téged nem segíthet, Mígh neki fizetsz, az csak addig szeret; Erdély távoly tüled, veledjól nem tehet, Isten csak egyedül, ki téged megmenthet," 10 1 Jó egy évszázaddal korábban már Mélius is hasonlóan értelmezte hazája romlását, amelyet egyfelől a török császár, másfelől a római imperátor, harmadfelől az erdélyi fejedelem bír és kínoz, mindkét idegen nemzet (török és német) becstelenül nyúz és fogyat. 10 2 A predestináción alapuló erős hitre épülve maradt tehát a város hatalmasok között taktikázó, lehetőleg mindhárom fél jóindulatát megnyerő, fennmaradásért folytatott józan politizálása: „Az két gonosz között, ha kit kereshetnők, az jobbik reszt követnők" — írja Kállói a törökről, németről. 10 3 Ráismerünk tehát a politikai és közgondolkodást nemzedékeken át foglalkoztató dilemmákra (török, mint szövetséges vagy oltalmazó, két pogány között sínylődő ország, két pogány vagy két rossz közül a kisebbik választása). 10 4 A 17. század második felének nem egyszer zavaros eseményei között nem kis diplomáciai érzékről tettek tanúságot a debrecenieknek fennmaradásukért való erőfeszítései. Amikor II. Rákóczi György 1658 júliusában Lippánál győzelmet aratott a török felett, a hírt megünnepelték Debrecenben, de azonnal futottak a pasához konfírmáltatni a város török leveleit. Amikor az év második felében Rákóczi fejedelmi székét elveszítve magára hagyta az iránta hűséget nyilvánító várost, újra ajándék küldésével próbálták magukat megoltalmazni a török haragjától. Barcsay Ákos megválasztása után a várost fej- és jószágvesztés terhe mellett eltiltották Rákóczi hűségétől és az új fejedelemre akarták felesketni. Bartha Boldizsár szerint Debrecen magára vigyázó okoskodással halasztgatta a hűségesküt, ugyanis félt a török haragjától, de méginkább a Szerencsen táborozó Rákóczi hadainak prédálásától. Az állandó hadjárásokban rajtaütésektől, sarcoltatástól félve előfordult, hogy csauszokat kértek a város oltalmazására, az újonnan választott főbírák pedig megválasztásuk után első feladatuknak tekintették, hogy ajándékokkal kedveskedjenek a temesvári pasának és újabb oltalomlevelet eszközöljenek ki a városnak. A török birodalmon belül zajló hatalmi változásokat is igyekeztek azonnal kihasználni városuk javára. 10 5 A debreceniek által idegen nemzetként, törökhöz hasonlóan pogányként emlegetett német zsoldosok a század második felében a törökkel versengve dúlták a Hegyalját. A lakosság itt „két gonosz közül a jobbikhoz" fordulva, az egri pasa engedélyével akarta a véghelyekből, elsősorban Ónodról, a németeket kiverni. 10 6 A németellenesség szintén a 16. századtól élt a mezővárosiak körében. Közüttük is élt az a gyanú, hogy a németek, magyargyűlöletük következtében, szándékosan hajtják török igába az országot. „Ez időben kezde a pápistaság és a német nemzet a magyar nemzet ellen ismét álnok tanácsot forralni, ... bocsássuk mindenütt elől őket a törökre, nézzük őket, ne segéljük, hadd fogyassza el a török és 20
