Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága

P. Brestyánszky Ilona Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága A zsidó hagyomány és kultúra tanulmányozása a Holocaust népirtása után több évtizeddel indult meg. A megmaradt értékek számbavétele Magyarországon negyedszázaddal ezelőtt a Művelődési Minisztérium támogatásával a kiváló judaica tudós, Dr. Scheiber Sándor és Dr. Beneschofsky Ilona, a budapesti Zsidó Múzeum igazgatója ösztönzésére indult meg. A könyv-és levéltári kutatások, a Magyar Zsidó Oklevéltár kötetei, a források szisztematikus vizsgálata az elmúlt századok homályából adatok tömkelegét hozták ugyan felszínre, de a 20. század politikai-társadalmi világrengései miatt a sok fehér folt a magyarországi zsidóság művelődéstörténetének felvázolását ma még nem teszi lehetővé. A zsidó iparűzés története egyébként is világszerte a kutatás legelhanyagoltabb területei közé tartozik. Jelen tanulmány több évtizedes levéltári, könyvtári és helyszíni anyaggyűjtés és a tárgyak tanulmányozása révén jött létre, amelyet az izraeli, elsősorban jeruzsálemi múzeumok mütárgy-és katalógusanyagából lehetett pontosítani. A magyarországi zsidó ötvösség jeles szakasza volt a pozsonyvártelki zsidó ötvösök munkássága, benne az iránymutató Becker-dinasztia tevékenysége. A tanulmány munkásságukat szélesebb perspektívával a kor hazai és közép-euópai ötvösségébe beágyazva tárgyalja, nemcsak rituális célra készült kegytárgyaikat, hanem a kor polgárságának igényeit szolgáló műveiket is bemutatja. A zsinagógai kegyszerek, a tóraékszerek minden időben a zsidóság legmegbecsültebb és legértékesebb tárgyai voltak, melyeket a zsidó közösségek kényszerű vándorlásaik közepette magukkal vittek. A legnagyobb ajándék és megtiszteltetés a Tóra volt, velük vonultak ki a hitközségek vénei a sorsdöntő királyi fogadásokra, mint azt a források Mátyás király Budára bevonulása alkalmával leírták.' A történelem viharai azonban nemcsak a zsidóságot pusztították el, hanem a zsinagógák nagy részét és bennük az évszázadokon át őrzött kegyszerek javát is megsemmisítették. A templomi kegytárgyak mindig, mindenütt osztoztak a zsidóság sok vihart látott sorsában. Ezért a zsidó kézművesség legfontosabb részének, a zsidó ötvösségnek, benne a rituális tárgyak formai alakulásának kutatása időigényes, fáradságos, széles körű szakmai tájékozódást igénylő, ugyanakkor látványos eredményekkel alig kecsegtető feladat. A zsidó ötvöshagyomány kitüntetett műfaja az egyházi és az otthon használt kegyszerek világa. A gyülekezetek a diaszpóra hitéletében betöltött nagy szerepüknél fogva mindenütt a rituális tárgyak méltó megjelenésére fordították figyelmüket, ezért azok formaadása tükrözi leginkább készítőik fantáziáját, képességeit és mesterségbeli tudását. A zsidó ötvösség, mint a judaica minden műfaja a szétszórattatás évezredeiben Európában a hagyomány és a befogadó népek művészetének összhatásából tevődött össze. A kiválasztott nép generációinak identitástudatát megőrző, az élet minden percét a rítusok által megszentelő hagyomány kötötte össze az egymástól országnyi távolságban élő közösségek kultúráját. Ezért az egyházi és magánkegyszerek alapformájukban koronként mindenütt azonosak a zsidó művészet sajátos hagyományőrző jellegének megfelelően, csupán a díszítményekben és az egyes arányokban észlelhetők a gyakran jelentős különbségek a készítő mester tudása vagy a megrendelő kívánsága szerint. Ez akkor is tény, ha a befogadó országokban a keresztény ötvösök készítették a hitközségek tehetős tagjainak kegyszereit, amelyek azután példaképül szolgáltak a kisebb hitközségek zsidó ötvöseinek, miután a zsidók a keresztény céheknek az előírások szerint kevés kivételtől eltekintve nem lehettek a tagjai. 169