Folia historica 19
I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás
,,/Vo, annakokáért I. Meg ne ütközzé s meg ne botránkozzál abban, hogy az a nép, mellyben te vagy, fogy naponként, nyomorgattatik, sarcoltatik etc., a pogányság épül, szaporodik, győzedelmeskedik, országokat vészen, várakat, városokat foglal etc. Mert a Sátán fegyverkeztette fel, s Isten is el bocsáttya, szintén így volt az Istennek népe az Otestamentomban, 2 Reg. 25. Jer. 52. Ezech. 38. mint mi ma, etc. II. Akármint szenvedgy tölök, annál békességessebb tűréssel szenvedd: Mert noha az Isten engedelméböl vannak a Sátántól reád huszítva, de megbüntettetnek. " 6 S A két prédikációban a nagy elődök érvelését követő pesszimizmusának okait nem fejtette ki részletesen, de utalt a nemzeti bűnökre s az uralkodók, nemesek és szolgák, azaz jobbágyok közötti társadalmi különbségekre: s az utóbbiakat a hitbeli választottsággal ruházta fel. A császárok, fejedelmek,,,úri rendek" feladata lenne fegyverrel és karddal oltalmazni az országot - írta de azok nem teljesítik Istentől rájuk szabott kötelességüket. Az igaz fejedelem mintaképét ő is a hitet felkaroló, a „ népet szép csendességben tartó, s azt ésszel inkább mint erővel, Arssal mint Marssal" oltalmazó Bethlen Gáborban és I. Rákóczi Györgyben látta. 6 6 A fenti gondolatmenetet ismételte Gyöngyös hányatott sorsú prédikátora, Otokocsi Fóris Ferenc (1648-1718). ő is nagy fájdalommal emlékezett meg a „siralommal és jajjal teljes" , ,,árvaságra jutott" hazáról és azokról, akik ,,a pogán ellenségnek terhes Ínsége alatt nyögnek vag)' pedig az Antikrisztus diihössége" miatt szenvednek. 6 7 Zombori Péter deák és a mezővárosokban működő skólamesterek, nótáriusok, prédikátorok megnyilvánulásai bizonyítják, hogy a 16. században kialakult történetszemlélet és szinte közhelyszerűvé váló nyelvi fordulatai a 17. századra már mélyen átitatták a protestáns mezővárosokat. A következő sorokat 1643 áprilisában a gönciek jegyezték be protokollumukba: ..nagy gyakorta tapasztalván Istennek eö felségének sullyos ostorát rajtunk az mi bűneinkért, mellyekkel ő szent fölségét nagy gyakorta meg szoktuk bántania. " ,,Az mi égre felhatott számtalan bűneinkért... Istennek csudálatos és maradékinkra is általható Ítéletiből" magyarázta a tarcali nótárius a város 1678-as török általi elpusztítását." 6 9 Ugyanezek a mondatok tűnnek fel szinte frázisszerüen ismételve Tarcal történetírójának Babocsay Izsáknak a város históriáját feldolgozó művében. Zombori sorainak ismeretében Tarcal hajdani aranykorára emlékezve írta: ,, Viszont azon szabados cselekedetű nagy Isten, törvényének hátrahagyásáért, a nagy bűnért, néha éhséggel, néha fegyverrel és rabsággal, néha döghalállal, néha tűzzel, néha pedig ellenség által való pusztítással igaz ítélete szerént megsanyargatta és meglátogatta őket. " 6 9 A veszedelmekből való megmenekülést Isten különös gondviselésének tulajdonítja, míg a háborúk és természeti csapások a megérdemelt büntetés jelei. Mondanivalóját ő is gyakran támasztja alá bibliai idézetekkel, hivatkozásokkal. Ugyanakkor a kor színvonalán álló történetírói módszerekkel dolgozik (felhasználja a város protokollumait, okleveleit, könyvekre hivatkozik) és felismer társadalmi-gazdasági folyamatokat (szőlőkultúra hanyatlása, nemességszerzések hatása a mezővárosok önkormányzatára stb.). Ez az okfejtés protestáns köznemesi-mezővárosi környezetben a 18. századra is továbbhagyományozott. 7 0 Ugyanez a látásmód hatja át a 17. századi debreceni történetírók, Bartha Boldizsár, Kállói Fényes István műveit és a Debreceni diárium évkönyvszerű bejegyzéseit. Bartha Boldizsár 7 1 a történeti eseményekben mindenütt Isten kezét látja, akinek akaratában megnyugszik, bízva annak gondviselésében. Egyedül neki tulajdonítja, hogy a város az 1657-64 közötti években a katasztrófák sorozatától megmenekült. Az éhség és döghalál a várost gyakran pusztító tűzvészekhez hasonlóan az ő szemében is Isten „kettős ostora". Hisz 15
