Folia historica 19
I. Tanulmányok - Patay Pál: Hétszilvafás kisnemesek, mint vándorló harangöntők
viselőik azonban nem voltak németek. A feliratok viszont azt is elárulják, hogy ezek a harangok nem városi műhelyekben, hanem a megrendelő községekben, „helyben" öntettek. Ezek során Georgius Nováky nyitja meg. 1747-ben Nagykállón helyben öntött egy harangot az ottani református templom számára. 9 Nincs okunk feltételezni, hogy ott lakottvolna. Minthogy pedig a gesztelyiek 1716-ban „Noák György"-gyel (a fenti mesterrel, vagy a család egy hasonló nevű más tagjával) Rozsnyón öntettek egy harangot, 1 0 Nováky István pedig harangöntő volt a Rozsnyó közelében fekvő Oláhpatakon (1724-1743. évekből származó harangjait ismerjük), 1 1 a Nagykállón említett harangöntő is ott élhetett. Egyébként egy Oláhpakaton 1756-ban öntött harangja volt a sajóbábonyi reformátusoknak; mesteréről sajnos nem történt említés. 1 2 Nagyjából ugyanebben az időben működött a Szamos-Tisza-Kraszna vidékén Kirila János. 1749. június 16-án a Tisza bal partján fekvő Nagyvarsány református temploma számára öntött harangot, július 13-án meg a vele majdnem szemben lévő Tiszaadony templomának. Vándor-harangöntő voltára vall, hogy az 1754. évi, ma is meglévő nagyecsedi harangját — amint a felirata elárulja - „it hejbe" [értsd: itt helyben] öntötte. Valószínű, hogy a mesterünk Erdélyből jöhetett erre a vidékre, ugyanis a háromszéki Erősd református temploma egyik harangját 1733-ban egy ugyancsak Kirila nevű ember öntötte. 1 3 Vagy ő maga lehetett az, vagy a család egy másik tagja, esetleg az apja. A 18. század utolsó harmadából Szatmár, Bereg és Bihar megyéből számos harangról van tudomásunk, amelynek öntője Lázár György. Az 1770-es évekből származó feljegyzésekben mint „rettegi harangöntő"-t, vagy „rettegi 1." (lakost) említik, harangjai latin felirataiban pedig magát „Georgius Lázár de Retteg", vagy „ex Retteg", azaz Rettegről valónak nevezi meg. Önmagában ez is arra vall, hogy az ilyen feliratú harangokat nem a lakóhelyén készítette (különben az állna a feliratokban, hogy „Fudit ... in Retteg"), csak ő maga Erdélyben, a Belső-Szolnok vármegyei Retteg községben lakott és onnan járt rendszeresen, talán évről évre az Alföldre, mint vándor harangöntő. Megerősíti mindezt egy harangjával kapcsolatos feljegyzés: „...öntetett itt Ér Semjénben 1791-dik Esztendőben Nemes Ádám János udvarában, ez a harang 345 fontos, öntötte Rettegi Lázár György". Nem sokkal ezt követően azonban át kellett költöznie a szilágysági Tasnádra, ugyanis 1793-ban már „Tasnádon lakozó"-ként említik. Bizonyára jobb piacra talált a már több mint 20 éven átjárt alföldi tájakon, mint Észak-Erdélyben, de lehet, hogy a konkurenciától is szabadulni akart, minthogy Rettegen ekkor mások is foglalkoztak harangöntéssel. Tasnádon műhelyt is állíthatott fel, mert a Gacsályon ma is meglévő, 1793. évi harangját Tasnádon („in Tasnád") öntötte. Ennek ellenére a vándorló mesterségét továbbra sem adta fel, ugyanis az 1798. évi beregszászi harangja nem Tasnádon készült és valószínűleg ő lehetett egyike azoknak a „Tasnádra való mester embereknek", akik ugyanebben az évben az Ung megyei Nagykaposon öntöttek egy harangot. „Rettegen lakó" volt Cserepi Tódor is, aki ugyancsak járta az Alföld északkeleti megyéit. Az 1781-1798. évekből ismerjük harangjait. E családnak egy másik tagja, Cserepi Ferenc szintén „Rettegen lakozott". Az 1786 és 1806 közötti évekből vannak adataink a működéséről. Szoros kapcsolatban állhatott Lázár Györggyel, ugyanis ugyanannak a sablonnak révén készült díszítés látható az 1786. évi hajdúböszörményi harangján, mint Lázár Györgynek három évvel korábbi nagydobosién. 1795ben ő is Tasnádra költözhetett, mert a feltehetőleg általa (és valószínűleg Fogarasi Jánossal együtt) 1796-ban Füzérradványban készített haranggal kapcsolatban azt jegyezték fel, hogy „tasnádi harangöntő" öntötte. Vándor tevékenységét azonban ő is folytatta, amit az tanúsít, hogy 1806-ban Nagykárolyban két harangja „öntetett ... a Templomunk kerítésében". 124
