Folia historica 19

I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás

tikrisztus a pápával és a bibliai fenevadként, Isten büntető ostoraként is értelmezett törökkel azonos.

3'

1 A természeti csapásokban, égi jelekben (üstökös), pestisben (döghalál), háborúban és valamennyi sorscsapásban a büntetés eszközét és a közelítő világvég biztos jelét látták. Az éhség, döghalál, égbeli csodák, ellenség által okozott ínség Zomborinál és a hegyaljaiak gondolatvilágában toposszerűen, mint Isten ostora jelent meg.1'' A török kérdés magyarázatán keresztül tehát a reformátorok fő társadalmi bázisuk társadalmi és életproblémáit hangoztatva koruk társadalombírálatáig jutottak el. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a ,,világi magistrátusok" nem látják el megfelelően feladatukat. Az ellenük felhozott vádaknak szinte minden eleme megtalálható Szkhárosinak „Az fejedelemségről" szóló versében (1545)

3

7 „Isten szerzése az fejedelemség, fejedelmet illet azért minden hívség", vagyis Istentől rendelt küldetésüknek megfelelően kellene szolgálniok, igaz törvényt tenni, a természeti és isteni törvény ellen nem lenne szabad parancsolniok, az ország törvényeiben igazán kellene eljárniok, nem pedig a fösvénység ördögének szolgálni, saját hatalmukban bízni. Mélius a kálvini munkaerkölcs szellemében a hatóságok feladatait, hatalmuk korlátait hangsúlyozta pl. lopásnak tekintette, ha a beszedett adót és más jövedelmeket nem rendeltetésük szerint használták fel. '

8 Károlyi az országok jó szerencséjének tekintette a bölcs királyt, a jó tanácsosokat, a vitézlő szolgákat és az országban honoló egyességet. A fejedelem feladata a nép egységben tartása, a békesség megszegőinek, széthúzóknak megbüntetése, akár még megöletése is, hivatkozva Salamon Dávidnak hagyott testamentumára. A jó fejedelem pelikánként táplálja népét. Az ország élére igazságos fejedelmet, a községnek pedig olyan bírákat kívánt, akik személyválogatás nélkül mindenkinek igazságot szolgáltatnak. Mindez persze csak elősegítheti a virágzást, de nem pótolhatja a boldogulás kizárólagos alapját, a hitet.

3

9 A Hegyalján munkálkodó Miskolczi Csulyak István (1575-1645) Bocskai felett mondott halotti beszédében az igaz és Isten szerint való fejedelem kötelességeit és a saját korában megtapasztalt hibákat egyaránt előszámlálta. Hasonló fejtegetéseket találunk Magyari vagy Kecskeméti Alexis munkáiban is. A hivatalát nem teljesítő felsőbbséggel szemben hitelveik szerint vagy a lutheri feltétlen engedelmesség elvét, vagy a kálvini ellenállás jogát vallották.^ E gondolatok lecsapódása fellelhető Zomborinál, amikor Károlyit követve az országnak használni tudó „főgondviselő urak", a városokban és falvakban bölcs lelkipásztorok, eszes tanácsbeliek hiányán kesergett. A háborúk és vérontások idején a városokban, falvakban lévő jó rendtartások és törvények elvesznek, és megszűnnek, amelyből nagy kár származik. „Mert az emberi társaságnak nem lehet jó módjával való megmaradása, azholott az jó törvények és rendtartások megszűnnek" - írta.

4

1 Hasonlóan érveltek a tokajiak is: ,, Törvénynek fegyver alatt való hallgatása miatt" nem tartották meg a mezőváros törvényes szokását és privilégiumait. Sátoraljaújhelyen „az sok hadak miatt" szűntek meg a törvények. Szenczi Molnár Albert (1574-1634) szótárának ajánlásában éppen a gyermekkori gönci évei során tapasztaltak alapján festett szemléletes képet „Mars dühöngésé "-nek szomorú következményeiről.

4

2 (Hadjárás alatt az országos jog eleve szüneteltette a törvénykezést.) Feltétlenül hangsúlyozni szükséges azt a nem eléggé közismert tényt, hogy a vizsgálódásunk tárgyát képező mezővárosokat nemcsak a reformáció szelleme hatotta át, hanem az országos és helyi „törvényekre", azaz szokásjogra épülő fejlett jogéletet és írásbeli kultúrát vallhattak magukénak. Ismereteik egyaránt építettek a teológiai és jogi irodalomra.

41 A tarcali bírák önmagukat mintegy a jó magistrátussal azonosítva 1606-ban a következőkben foglalták össze a jól sáfárkodó elöljárók feladatait: 11