Folia historica 19
I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei
korábbi években kibocsátott, de az ellenjegyzés időpontjában még forgalomban lévő darabok - vagyis az ellenjegyesek - csak gyűjtői, illetve katalógusírói szempontból jelentősek, az ellenjegyzés idejének szempontjából további adatokat nem szolgáltatnak. Nem tudunk arról, hogy 1703 előtt, vagy akár 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtt de a Selmecbányái rézpolturák veretését hivatalosan betiltó császári parancs 5 0 után - a rézpénzek beváltása körüli huzavonával kapcsolatos iratokban bármiféle ellenjegyzésről tudósítanának. Pedig a panaszos vármegyék, miközben az egyszer már beváltott rézpolturák újra forgalomba hozatala ellen tiltakoztak bizonyosan megemlítették volna, ha az ellenjegyzés ezzel kapcsolatos. 5 1 Ezért nem tartom egyáltalán valószínűnek Trencan feltevését, miszerint a 3-as ellenjegyü rézpolturák a rézpénzek kényszerű újra forgalomba hozásával függenének össze. 5 2 Úgy vélem ennél későbbi időszakra kell gondolnunk. A hármas számjegyet viselő ellenjegy esetében nem nagyon van lehetőségünk másra gondolni, mint valamiféle értékjelzésre. Már Göhl is így vélte, és Trencan is a poltura három denáros értékét látja benne, illetve ezt ajánlja megfontolásra. 5 3 Én is úgy gonolom, hogy a hármas jelzés a három denáros értékre utalhat. Feltétlenül fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy csak kassai valor szerint ért a poltura három dénárt, pozsonyi valor szerint és az alsó-magyarországi bányavidéken ez volt érvényes - értéke két és fél dénár. Ez a számolási eljárás még a 18. század első felében is létezett. 5 4 A hármas ellenjegyet tehát csakis a Szepesi Magyar Kamara területén üthették be. Az ellenjegyzésnél használt bélyegvasak szabályos vésése, azonos helyen történő beütése, vagyis az ellenjegyzés szabályossága azt sugallja, hogy ezt a munkát alighanem szakember végezte. A 18. század első éveiben a Szepesi Magyar Kamarához csak egy pénzverde, a nagybányai tartozott. Nagybánya azonban nem jöhet számításba, mert már 1703. augusztus 14-én a kurucok kezébe került, és már 1703-ban nekik dolgozott. Ráadásul Nagybánya környékén nem volt elterjedve a vörös poltura. A kamara területén ezenkívül csak egy hely volt, ahol szakember jelenlétére következtethetünk, ez pedig maga Kassa. Igaz ugyan, hogy verdéje 1699 után nem üzemel, 5 5 de azért nem tartom lehetetlennek, hogy négy-öt évvel később még valami hozzáértő embert tudtak találni Kassán. Esze kifejezetten hangsúlyozza ugyan, hogy a régi verdéhez a kassai szükségpénznek már semmi köze sem lehetett, 5 6 sőt a kurucok verdéjének felállításához is Körmöcbányáról kellett szakembereket küldeni. Esze adatai azonban nem zárják ki az általam leírt lehetőséget, hiszen elég volt egy szakember, aki nem feltétlenül kellett hogy pénzverő legyen, elég lehetett egy tájékozottabb ötvös is. Egy apró motívum talán ezen túl is alátámasztja véleményemet. Az első kassai tízpolturás kartusának formája - többek közt azzal tér el régebbi körmöcbányai veretektől, hogy kis volutás diszítményekkel jelenik meg.^ 7 Az eltérés jól megfigyelhető a 2/A ábrán mely a körmöcbányai kartust mutatja és a 2/B ábrán ami az 1705-ös kassai kartust ábrázolja. A kassai kartust érdemes összevetni az 1698-as MC monogramos kassai rézpolturák hátlapjának betűvégződéseivel (4/B kép). Ilyen volutás betűvégződéseket a Kör2/A, B, C, D. ábra: Értékjelzések díszes kartusban körmöcbányai veretű kuruc tízpolturás rézpénzröl (A), kassai veretű kuruc tízpolturás rézpénzről (B), lipótvári veretű réz szükségpénzről (C, D) 101
