Folia historica 19

I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás

dalmakban való sok változások okairól című könyvében így vélekedik Magyari István is.

1

8 Az Istent haragra gerjesztő bűnök felsorolása Zomborinál nem található meg, csak általánosságban utal rájuk. Részletezésükre Károlyi és reformátor társai egész könyveket szenteltek, így azok élénken éltek a kor köztudatában. Az erkölcsbírálat a hitvitázó irodalom, tanító és épületes próza, prédikációk állandó elemeként szerepelt.

1

9 Isten és az igaz hit (reformáció) ellen elkövetett, tehát vallási és társadalmi természetű, valamint az egyénre vonatkozó bűnöket különböztettek meg. Legfőbb bűnnek a bálványozást, Isten igéjének megvetését tekintették. Valamennyi felekezetnél megtalálható, hogy a török pusztításért hitbeli ellenfeleiket okolják. A török hódítás másfél évszázada alatt utóbbiak a hitvitázó irodalom szinte közhelyszerű elemeivé váltak.

2

0 Wittenbergi hatásra sokan a török isteni küldetésének tekintették a Babilonnal azonosított római egyház elpusztítását, így Melius Juhász Péter is (1536 k.-157?).

2

1 A bűnök elemzése a prédikátoroknál erős társadalomkritikával párosult. A debreceni cívisek és „áros nép" törekvéseinek hangot adva, Mélius nemcsak a vallási természetű visszásságokat bírálta (bálványozás, eretnekség, igaz tanítók megvetése), hanem éles hangon emelt szót az emberi szerzések, rendeletek, Isten és a természet törvényének elvetése (elítélte Werbőczyt), a részrehajló bíráskodás, a község törvényellenes nyúzása, a szegénység hamis fortéllyal történő kifosztása és az ország vezetőinek meghasonlása, gyűlölködése ellen.

22 Még keményebb hangot ütött meg Szkhárosi Horvát András (?-?), ostorozva az ige meghallására süketté vált magyar nemzetet, felvonultatva a feudális visszaélések széles skáláját, miközben egyaránt bírálta a pénzéhes fejedelmeket vagy a Tállyán „egyenetlenkedő" polgárokat. A próféták szerepét magára vállalva figyelmeztetett: ha az ország nem hagy fel a gyalázatos bűnökkel, végső pusztulásra jut.

2^ Hasonló drámaisággal érvelt például a Váradi Enekeskönyv (1566): ,,Te Magyar Nemzet, ha fel nem ebrölsz, az Ur Jesusban ha meg nem éppölsz, szent igével, ha meg nem szépölsz, maradásodnak higyednem örülsz".

2

4 E gondolatkörnél lehetetlen nem utalnunk a ferences obszervancia reformációba átnyúló gyökereire, amelyek közvetlen hatásaival Szkhárosi vagy Kopácsi személyén túl e vidéken, mint a Dózsa parasztháború egyik gócában, feltétlenül számolnunk kell.

2

5 Erős társadalombírálatában Méliushoz hasonlóan Károlyi is a működésének közegét alkotó mezővárosi „község" gondolatainak adott hangot. Idézett müve szerint a török pusztítást okozó fő bűn a bálványozás. Noha a fejedelmek és a község rendjéből egyaránt vannak választottjai Istennek, akikre szorgalmas gondot visel, azaz felkarolja a reformáció híveit, azonban a többség hatalmas bűnei annyira égbekiáltóak, hogy az igazaknak is bűnhődniük kell miattuk: ,,Ezekért az Isten az ő igaz és csudálatos ítéletiből mind az egész országot ostorozza pogányoknak fegyverével. " Csupán a nagy kegyelemmel és a ,, választottak" fohászkodásaival magyarázható, hogy nem pusztult még el teljesen az ország. Nagy bűn még, hogy ,,az Istennek szolgáinak kevés böcsületek vagyon", ezért azok hiába dorgálják a népet. Hitében „ez országnak nagyobb része mégis az setétségben vagyon, vagy penig ha az Evangéliomot hallgatják is, de csak képmutatók. Annakokáért rontja és pusztítja az Isten ez országot az pogány törökök által. "

2

6 Az erkölcsi bűnök szinte végeláthatatlan listáját sorolja fel: kegyetlenség, fösvénység, kevélység, részegség, tobzódás, paráznaság, irigység, uzsoraság, orvság, hamis és hiába való esküvés.

2

7 Az erős hangú társadalombírálat mögött nem nehéz felismernünk a feltörekvő mezővárosi közösségek érdekeinek megfogalmazását. Hiszen éppen ez idő tájt mélyült el a piacra termelő kereskedő parasztrétegek és a földesúri árutermelés között feszülő ellentét, kettejük harcából még egyik fél sem került ki győztesen. Károlyi könyvének születése idején zajlott a Thurzók és Dobó István között Gönc birtoklásának hosszan elhúzódó pere. A század 9