Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Gerelyes Ibolya: Török viseletek és textilek a 16-17. századi magyar hagyatéki leltárak tükrében
Kalpag Későn, csak a 17. század második felében jelenik meg magyar forrásokban, eléggé szórványosan. 9 2 A hódoltság idején magas rangú törökök viselete volt 9 3 és nem vált a magyar férfiviselet általánosan elterjedt darabjává. 94 Összefoglalás A feldolgozott jegyzékek tanúsága alapján a 16. század második felétől, a 17. században folyamatosan, majd a 18. század elején hírtelen megnövekvő mennyiségben 9 5 török eredetű textilfélék árasztották el az országot. A nagytömegű és sokféle török textil elterjedése nem korlátozódott csupán a hódolt területre és Erdélyre, hanem megjelent a hódoltság peremén élő magyar mezővárosokban is. Egyes török textilek (bagazia, fosztán, futa, csuha, muhar kármán, asztár) sőt maga dolmány nevű ruhadarabunk is, kereskedelmi illetve személyes kapcsolatok révén már a hódoltság előtt megjelentek magyar használatban. A források elemzése során levonható egyik legfontosabb tanulságunk, hogy bár a török textilipar termékei - elsősorban a török és janicsár patyolat, a bagazia vászon, illetve a paraszti viselet legfontosabb alapanyagává váló aba posztó - széles körben váltak ismertté, a török vagy török mintára megvarrt ruhák nem váltak a magyar viselet részévé. Úgy tűnik, a török textilfélék átvétele nem jelentett egyszersmind viseletbeli váltást is. Az átvizsgált jegyzékekben öt török eredetű ruhadarabot találtam. Ezek közül a női viselethez mindössze egy, a kürdi tartozott, mely eddigi ismereteink szerint csak a mezővárosi viseletben terjedt el az Alföldön. Tfcljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy a török női viselet jellegzetes darabja, a fejet és a testet beburkoló feradzse nem vált a magyar női viselet részévé. A férfiviselelet darabjai közül négy féle került át magyar használatba. Az elemzés során kimutattuk, hogy ezek közül a korábbi irodalom szerint az egyik legfontosabb, a kaftán miért nem válhatott a mindennapos viselet részévé. Annak ellenére sem, hogy szabásában és a viselet módjában valóban mutat rokon vonásokat a magyar mentével. Valószínűleg összefüggésbe hozható a magyar dolmány illetve a török dolama viselete. Nyilvánvaló azonban, hogy a dolmány viseletben megmutatkozó török hatás nem hozható követlenül kapcsolatba az ország középső területének hódoltságával. E hatás egyrészt korábbi eredetű, másrészt többszörös áttételeken keresztül érvényesült csak. Korabeli forrásaink a török dolmány használatát - amennyiben arról van szó - mindig külön kiemelik. A fosztán-foszlány alakban előforduló, ujjatlan köpönyeg jelentésű ruhadarabunk eredetének kérdése ma még nem kellőképpen tisztázott. Kétségtelen tény, hogy jelen van a 16-17. század magyar férfiviseletben, sőt tovább és a 18. század elején is. Eredetének magyarázatát azonban problematikussá teszi, hogy a korabeli török férfiviseletben ismeretlen. Végezetül egyértelműen hódoltság-kori eredetű a jellegzetesen mezővárosi-polgári, illetve falusi viseletté váló salvár. Ez utóbbi ruhadarab a nyelvészeti bizonyítékok alapján délszláv közvetítéssel került a hódoltságba, illetve általa élt tovább a 18. század első felében is. Végeredményben tehát két olyan ruhadarabot találunk, amely valóban szélesebb néprétegek viseletévé vált: a teljesen általános viseletté váló dolmányt - a fent kifejtett fenntartásokkal -, és az elsősorban a hódolt területen elterjedő salvárt. Fontos azonban hangsúlyoznunk a bevezetőben említett Tkkáts-idézet legfontosabb elemét, a süveg illetve a turbán használatában megmutatkozó különbséget. Hiszen éppen a fejfedők következetesen eltérő volta mutatja tulajdonosának másik valláshoz, illetve egy el81
