Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században
gyon holtáig az özvegyet illette, csupán az apa és fia aquisitumaiból kapott egynyolcadnyi hitrészt. A közös szerzemény öröklevelében eleve megjelölhették az öröklés rendjét. Bónis György és felesége újhelyi rétvásárlásakor 1622-ben Bónis „holta után hagyta, hogy szálljon az ő feleségére, Somodi Anna asszonra és feleségének holta után ennek gyermekeire", ha nekik is holtuk történne, fele-fele arányban osszák meg a Bónis és Somodi rokonság között. A házasok egy testnek számítanak - írja a tarcali „Usuális könyv" - ezért, ha az egyik meghal, a másikat atyafi nem vetheti ki a neki járó örökségből. 8 8 Fassiónál mindig a teljes jogú átruházás része, amikor az evictio felvétele mellett megjelölik az öröklés rendjét: megmásíthatatlanul és visszavonhatatlanul „fiúrul fiúra, nemzetségrül nemzetségre", vagy „in filios filiorum, quam filias filiarum haeredumque per heredes et legitimos successores universos utriusque sexus" adták az ingatlant! 8 9 Az egyéb vagyonból az özvegynek hitrész (dos) járt, ami még a szűken vett Hegyalján is változó értéket tett ki. Tärcalon egyharmad rész volt. Az özvegyen maradt férjet és feleséget egyaránt megillette az elhunyt házastárs öröklött vagy önállóan szerzett vagyonából. Általában nem öröklődött. A helyi szokás azonban eltérhetett az országostól, sőt változhatott is. Tállyán, ha a házastársaknak gyermekük volt, még ha meg is halt, egyharmad járt, gyermekteleneknél egynegyed rész. Nem volt örökíthető, holtig tartott, utána a vérekre szállt. Olaszliszkán, Újhelyen és Patakon negyedrészt tett ki, az utóbbi helyen szintén öröklődött az özvegy leszármazói között. Itt 1581-ben egy özvegy azért ellenezte egy öröklevél kiállítását, mert „az szőlőbe volna ez asszonynak negyed része, kiből ez asszont még nem elégíttették mind ez ideiglen is". 9 0 Az atyafiak a tanács előtt osztályt tehettek a közös örökségről. Göncön ismerték a jegy- vagy nászajándékot is. 9 1 A végrendelkezés szabadságát jobbágy számára is elismerte az országos jog. Földesura akkor sem nyúlhatott vagyonához, ha végrendelet nélkül halt meg. 1585-ben a keresztúri tanács előtt a szepesi kamara által lefoglalt örökségben bizonyította meg vérségét egy atyafi. Az újhelyi magistrátus 1617-ben azzal utasította el a földesúr örökségi ügyben benyújtott keresetét, miszerint „az mi törvényünk szerint" a vérnél maradnak a javak, az úr elégedjen meg a testamentumban ráhagyott aranyakkal. Egy évvel később a hasonló esetben a tutor képviselte az alperest a fiskussal szemben. Amikor 1675-ben I. Rákóczi Ferenc lefoglaltatta egy végrendelet nélkül elhalt szabolcsi jobbágy liszkai szőlőjét, de annak rokonai az olaszliszkai magistrátus előtt bebizonyították jogosultságukat, a földesúr a tanács és a vármegye tisztjei előtt elismerte örökségüket. 9 2 Magvaszakadt jobbágy jószága az országos jog alapján a földesúrra szállt. Erre hivatkozott Alaghy Ferenc egy 1607-es ügyben, de a mádi magistrátus - a Hármaskönyvnek némileg ellentmondva - csak bizonyos feltételek mellett hagyta jóvá a földesúr jogait: az ősi javakból az özvegyet haláláig egyharmadnyi hitrész illette, csak ezután szálltak a földesúrra. A közös szerzeményeket pedig teljes egészében neki ítélték. Az itt követett tállyai szokás alapján éppúgy mint másutt, nemes és paraszt egyaránt szabadon disponálhatott aquisitumával. 9 3 A defectusban lévő jószágra a bíró felügyelt és hírt tartozott adni róla az udvarbírónak. Azonban, ha örökösök voltak, még a fiscus sem nyúlhatott a vagyonhoz 9 4 1715-ben a kamara több hegyaljai településből bekérette az öröklésnél és végrendelkezésnél követett helyi usust. Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Olaszliszka és Tölcsva magistrátusa egybehangzóan kijelentette: bármely helységükbe származott jövevény, nemes vagy nemtelen - ha csak nem volt örökös jobbágy - „maga szőlőbeli örökségérül in defectu seminis testamentalis dispositiót" tehetett és azt bárkinek szabadon legálhatta, csupán egy forintot vagy tallért tartozott a földesúrra hagyni. Kisfaludon, Mádon és Tölcsván ezt minden keresett örökségre értették. 9 5 62
