Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

fekvő jószággal kapcsolatos ügylet csak akkor érvényes, ha „az helység magistratusa által s hírével" történik, melyet az állandóság kedvéért a protokollumba vezetnek be. léhát a szőlő, szántó, telek, ház, pince - sőt Sárospatakon a malomkőbánya - ingatlanforgalmával kapcsolatos ügyek, elsősorban az adásvételek fassiói, csere- és zálogügyek, valamint az ellenük tett ellentmondások és tilalmazások. Ugyanezt mondja ki a hegyaljai szokástól eltérő eredetű „ötváros" (Kassa, Eperjes, Kisszeben, Bártfa, Lőcse) törvénye, amelynek gyakorlatát a Kassához középkori városfiliáció révén szorosabban kötődő Gönc követte. Sátoraljaújhelyen ugyan tételesen nem vetették papírra a helyi szokást, de 1657-ben statútumot hoztak a város jogainak a fassiók terén való csorbítása ellen. Ezért elrendelték, minden helybeli és vidéki személy kizárólag a tanács előtt vallhat örököt és 20-20 forint kötés terhe alatt tartozik az áldomást is megadni.

9 A mezővárosok középkori okleveles gyakorlata alapján e szokás a helyi consuetudo kialakulásával párhuzamosan a középkortól kontinuusan funkcionált.

1

0 így a helyi magistrátusokat nemcsak saját polgáraik és a vidéki - extraneus birtokosok, hanem földesuraik és más nemesi jogállású személyek is hiteles hatóságként ismerték el. A szikszói tanács 1408 júniusában függőpecsétes oklevélben biztosította Perényi Pétert, hogy a szikszói Magyar hegyen („in monte Hungaricali") lévő szőlőjét szabadon megtarthatja, vagy eladhatja „more et consuetudine nostre civitatis" és megerősíti annak birtokában. Háromszáz évvel későbbi példaként 1742-ben Csáky Antal földesúr tiszttartója a helyi magistrátus előtt protestált a Perényi Gábor - a mezőváros másik részbirtokosa - által felszabadított szőlők ellen. A protestációról kiállított oklevelet gondosan megőrizték a családi levéltárban. Tehát az egyik földesúr a másikkal szemben - a kialakult helyi szokásjog alapján - a mezővárosi önkormányzatot kereste meg.

1

1 így zajlott le a pataki tanács előtt 1592-ben Dobó Ferencnek a település területén való házvásárlása, vagy Debreceni Tkmás prefektus belsővárosi ingatlanba való beiktatása 1638-ban. Alaghy Menyhért 1628-ban a mádi urbáriumba foglaltatta a magistrátus ezen jogát. A szőlőörökségek ügyét a szepesi kamara szintén az illetékes magistrátusokon keresztül intézte.

1

2 Valószínűleg ebbéli jogaik kiterjesztése révén jutottak a gönciek arra az elhatározásra, hogy Csáky István földesúri beiktatásának ellentmondjanak.

13 A Hegyalján az extraneus szőlőbirtokosok, úgy a szabad királyi városok és polgáraik, mint a nemesek, minden szőlő- és ingatlanügyet a helyi tanács elé vittek. Például amikor Gimesi Forgách Zsigmond főasztalnoka, Kassay Nagy Mihály 1614-ben hat kassai tanú előtt magánfassióban adta tudtul, hogy az abaújszántói „Nagy Sátor nevő hegyen" lévő szőlőörökségét 210 magyar forintért eladta Kassa városának, egyúttal kötelezte magát, hogy „az Szántai bölcsületös bíró és tanácsi [sic!] előtt is" örököt vall a vevő fél számára. „Johannes Kalmár de Thür" kassai polgár a kassai magistrátus közbelépése ellenére sem volt hajlandó addig megfizetni a Prügyön lakó Veörös Istvántól megvásárolt tarcali szőlő árát, amíg az eladó, felesége és gyermekei Tarcalon örököt nem vallanak és azt „az protocollumban is" be nem íratják.

1

4 A földesúri bortermelés, majorgazdálkodás és borkereskedelem kiterjesztése során a földesurak megpróbálták ugyan rátenni kezüket a mezővárosi szőlőörökségekre, a szőlőből való kibecsültetés a földesúri szőlőterület növelésének egyik eszköze lett

1

5, ennek ellenére azonban a szőlők értékbecslésének ügye továbbra is a mezővárosok önkormányzati joga maradt. Különösen a 17. század második felétől szaporodtak meg a magistrátusokat ingatlanbecslésekre felszólító földesúri commissiók. A Rákóczi birtokokon ezt az udvarbírák vagy a prefektusok utasítására végezték, bejegyezték a protokollumokba és oklevelet állítottak ki róla.

1

6 Számos commissiót adott ki később a kamarauradalom (1719-ben a tarcali tanáccsal aestimáltatták Károlyi Sándor generális szőlőit). Több adat alapján a földesurak az egyéb ingatlanügyekben is a helyi magistrátusokon keresztül jártak el. Amikor Csáky István Göncön 1663-ban szőlőt engedett át, 48