Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)
33 vég isztár (á 60 dénár) 5 vég bagazsia (évesen „baziáth"-nak 19 Ft 80d írva, á 1 forint 50 d) 3 csapa 200 motring cérna 7 Ft 50 d 1 szügyelő farmatringgal 3 szügyelő (á 60 dénár) ló nyerget csináltattak nyereg fa 10 sas 4 Ft 8 Ft 2 Ft 1 Ft 80 d 10 Ft 58d 4 Ft 30 Ft 50 d (ennek felét ők, felét a Battyányiak fizették, az utóbbiak nyilván adójuk rovására) Végül mentegetődznek, hogy csak olyan kengyel szíjjat találtak, amelyen a vas is rajta volt, s mivel úgy ítélték, hogy a vasalás semmire sem jó, anélkül pedig nem adták, nem vették meg. 4 6 E levél egyszersmind bizonyos, Batthyány és Tóthék közti meghasonlásra is utal; de olyan homályosan, hogy a történtek megfejtése egyáltalán nem könnyű feladat. Az utóbbiak mentegetőzése szerint bizonyos gonosz emberek vádaskodása miatt Batthyány, úgymond, „reánk búsult volth", jóllehet mindabbban, amivel megvádolták őket, ártatlanok és semmi részük sem volt. Bár a mentegetődzés nem szólt a vád természetéről, meglehetősen bizonyosra vehető, hogy a kereskedő parasztok azon kapcsolataik miatt kerültek gyanúba, amelyeket a másik féllel: azokkal a törökökkel, akiktől a szóban forgó árukat beszerezték, kiépítettek. Gondoljuk ezt azért, mert a hodoltsági kereskedők mind a magyar, mind pedig a török oldalon gyakorta keveredtek kémkedés gyanújába, 4 7 meg azért is, mert Batthyány csak bizonyos sátor megszerzése fejében volt hajlandó szemet húnyni Tóthék állítólagos vétke felett. Hogy ez a sátor aligha lehetett más, mint valamely elhunyt török méltóság kívánatos tábori alkalmatossága, kiderül Tóthék kesergéséből is, miszerint azt csak jókora költségen, annyi keserves utánjárás útján és annyi félelem közepette tudták megszerezni, amilyet még sohasem éltek át. Ott, ahol szert tettek rá - folytatják - olyan „fortélyokat" fogtak rájuk, melyeket levélben meg sem mernek írni, majd személyes találkozásukkor szóban beszámolnak róluk Batthyánynak. Ez kitétel ismét a Tóthékkal kereskedő törökökre utal, akik előtt viszont - valaminő ismeretlen oknál fogva - eszerint a sátor megszerzésére kapott parancs keverte gyanúba őket. 4 8 A fenti levelekből kitetszik, hogy Tóth Benedek és "fömás gyakorta megfordult Batthyán németújvári udvarában és - ahogy akkortájt az ilyenfajta audenciát nevezték „szembe volt" urával. Szoros kapcsolatra következtethetünk abbból is, hogy ritkán mulasztják el jókívánságaikat küldeni Boldizsár úr családtagjainak: feleségének, fiának és kislányának. Becsületükre legyen mondva: privilégizált helyzetüket nemcsak saját céljaikra hasznosították; ha szükség volt rá, felléptek bajbajutott polgártársaik érdekében is. Jóllehet a szénájuk éppen nem állt jól, 1571. május 5-i levelükben szót emeltek az egyik Batthyány-jobbágy fia mellett, akit az úr valamilyen vétekért megfogatott, de aki felől mint hosszan bizonygatják - ők semmi gonoszat nem tudnak. 4 9 Tóth Tkmás először 1570 végén bukkan fel apja társaként, aki a jelek szerint eleddig egyedül irányította a családi „vállalkozást". Eszerint még fiatal ember lehetett; e feltételezést megerősíti az is, hogy a mezőváros 1563. évi török összeírásakor még nem szerepelt a dzsizje-adót fizetők sorában. 5 0 Vagy azért nem, mert még gyermeksorban volt, összes saját ráfordításuk 74 Ft 28 d 39
