Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)

De óhatatlanul szoros gazdasági érdekösszeköttetésbe kerültek a hódoltsági magyar kereskedők a helyi török társadalom különböző rendű-rangú áruselemeivel is. Bár a két, egymástól erőszakkal elszakított magyar országrész továbbra is gazdasági egységet alkotott, az állandó határmenti háborúskodás folytán a hódoltságon kívüli magyar és a hódoltsági török és zsidó kereskedők közvetlen kereskedését számtalan akadály nehezítette; a kapcsolatteremtés és a kapcsolatfenntartás feladata a hódoltsági magyar kereskedőkre hárult, akik mindkét országrészben - itt magyarként és keresztényként, amott pedig török alattvalóként - mozgásszabadságot élveztek.

7 Nagyrészt ennek a sajátos helyzetnek és a mezővárosi árusnép ebből eredő nélkülözhetetlen közvetítő szerepének köszönhető, hogy a lakosság azon elemei előtt, amelyek a helyzet adta lehetőségekkel élni tudtak, a török uralom alatt sem zárult le a felemelkedés, a meggazdagodás - vagy legalábbis: a gyarapodás - felé vezető út. A mezővárosi magyar parasztpolgárok kezén mint alább látni fogjuk - némelykor meglepően jelentős vagyonok halmozodtak fel. A török hatóságok bizonyos mértékig maguk is törekedtek rá, hogy az alávetett lakosságot beleszoktassák az új rendbe. Kétségkívül erre szolgált például, hogy a magyarországi török adórendszer kialakításánál a megszokott korábbi magyar szisztémát vették alapul.

8 S még inkább erre, hogy a török hatóságok a vallási vitákban azt az éppen kialakulóban levő új vallást és egyházat támogatták/ amelynek legfőbb ösztönzője, támogatója és túlsúlyra juttatója éppen a hódoltsági mezővárosok társadalma és - azon belül is főként - a megtollasodott kereskedő paraszt-polgárság volt.

1

0 Ezek a persze sok áttételen és keresztező elven keresztül érvényesülő - török konszolidációs törekvések nem is tévesztették el hatásukat. Az, hogy a század derekán egyes mezővárosok egyenest a portánál kerestek orvoslást ügyes-bajos dolgaikban, bizonyítja: kialakult bizonyos készség a törökökkel való együttműködésre.

1

1 Ezek, az együttműködési lehetőségekre vonatkózó illúziók valamikor a török uralom harmadik-negyedik évtizedében kezdtek szertefoszlani, hogy a század végére aztán teljesen elenyésszenek. Ebben közrejátszhatott, hogy időhaladtával nyilván egyre határozottabban megmutatkozott a török hatalmi rendszer igazi természete; kitűnt például, hogy új urak még a korábbi uraiktól sem képesek megvédeni alattvalóikat, akik így kettős (magyar-török) adó viselésére kényszerültek.

1

2 A török és délszláv adóbérlők az 1560-as évekre fokozatosan kiszorították az adóbérletből magyar vetélytársaikat,

1

3 a jelentős török adóemelésekre is sor került.

1

4 Noha - akárcsak a jelenség - a hódoltsági magyar társadalom „ébredésének" okai még nem tisztázottak eléggé, annak jelei annál szembetűnőbbek. Jól megmutatkozik ez a tendencia például a budai szandzsák 1580. és 1590. török adóösszeírásának összevetésével (az alábbiakban érintendő okok folytán csak a szandzsák mezővárosait vettük figyelembe):

1

5 A budai szandzsák mezővárosaiban összeírt férfiak számának változása Kecskemét Ráckeve Vác Nagymaros Cegléd Nagykőrös Buda Dunaföldvár Pest 1580 142 569 349 308 290 269 223 195 96 1590 721 250 231 198 299 193 22 174 140 csökkenés %-ban -51 -47 -34 -36 + 3 -29 + 2 -11 +45 a csökkenés mértéke átlagosan: 17,6% 34