Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban
ménnyel ki nem húzott kötvényeket pedig a névértéknél 10-20 százalékkal magasabban, a sorsolási terv keretében nagyobb egységekben visszatörlesztették. Az 1941-es Erdélyi nyereménykölcsön kötvényeit mind törlesztési, mind nyereménysorsolásra kijelölték ugyan, de egy kötvény csak egy sorsoláson vehetett részt. A törlesztési sorsoláson kihúzott kötvény nem kapott nyereményjegyet a nyereménysorsolásra, míg az ott kisorsolt kötvény nyereménye már a tőketörlesztést is magában foglalta, s így a törlesztésre vonatkozó további sorsolásban már nem szerepelhetett. A kamatozó nyereménykötvény itt bemutatott kibocsátásaival a típus teljes hazai előfordulásait ismertettük. A gyűjtemény az egyes kibocsátások számos példányával rendelkezik. Azonkívül őrzünk néhány nyereményjegyet is, amelyeket a Magyar Jelzáloghitelbank visszatörlesztett kötvényei után adtak ki 1892 és 1922 között. d) Az elsőbbségi kötvények sajátos tulajdonsága az volt, hogy a kibocsátó vállalat részvényeivel szemben elsőbbséget élveztek a kamatfizetés és a törlesztés tekintetében. Ilyen kötvényeket olyan vállalatok - elsősorban vasúti részvénytársaságok - bocsátottak ki, amelyek a vállalkozásban közvetlenül nem érdekelt tőkéket is meg akarták szerezni. Fentebb már utaltunk arra, hogy a vasúti vállalatok elsőbbségi részvényeket is kibocsátottak, amelyekkel szintén az adott vasútvonal kiépítésében nem érdekelt, földrajzilag távol eső tőkéseket célozták meg. Az elsőbbségi kötvények vásárlói még az elsőbbségi részvényesek tulajdonosaival szemben is előnyt élveztek, már a kötvény természeténél fogva is, hiszen az elsőbbségi kötvények kamatozásához és törlesztéséhez szükséges összegek biztosítására előre megállapított fedezet szolgált: pl. a vállalat ingatlanai. Az elsőbbségi kölcsönök a 19. század közepén jelentek meg hazánkban, és a tőzsdei forgalomban - az árjegyzőlapokon külön besorolva - szinte kezdettől szerepeltek. 1890 körül már ötven elsőbbségi kötvényt jegyeztek, amelyek zömét vasúti társaságok bocsátották ki, 4 4 de a 20. században egyre több ipari vállalkozó is feltűnt ilyen típusú papírral. A gyűjtemény tíz vasúti társaságtól és négy iparvállalattól őriz elsőbbségi kötvényeket. Közülük a legkorábbi a Pécs-Barcsi Vasút 1868-as, a legkésőbbi Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó 1927-es kibocsátásai. 2. A záloglevél a törlesztéses kölcsönkötvényhez hasonló értékpapír azzal a különbséggel, hogy ez esetben a kölcsön fedezetét jelzálogilag biztosított ingatlanok jelentették. Hazánkban különösen elterjedt és közkedvelt záloglevél-kibocsátások fűződnek azokhoz az intézetekhez, amelyek a záloglevelek által felvett kölcsönökből a mezőgazdaság hiteligényeit elégítették ki a javukra telekkönyvileg lekötött ingatlanok alapján. Ezek voltak a jelzáloghitelbankok. Az első záloglevél-kibocsátások azonban nem ezekhez, hanem az 1820-as évek főúri kölcsönműveleteihez kötődtek. Grassalkovich Antal herceg nyúlt először az értékpapírokban történő hitelfelvétel eszközéhez oly módon, hogy bécsi bankoknál elhelyezett főkötelezvények összegének megfelelő részkötelezvényeket, ún. parciális obligációkat (részkötelezvényeket) bocsátott ki a pénzintézeteken keresztül. Az elnevezés valójában záloglevél típusú értékpapírt takart, ugyanis a kölcsön biztosítékául a herceg földbirtokait táblázták be. Az osztrák és német területeken elhelyezett papírok vásárlói azonban pórul jártak, mert a kamatok kifizetésére csak néhány alkalommal kerül sor, míg törlesztésére egyáltalán nem. A hitelezők hiába pereltek sikeresen az alsó-ausztriai bíróságon, a fedezetül betáblázott magyarországi földbirtokokat védte az ősiség törvénye. Azokban az években több földbirtokos vett fel „kölcsönt" hasonló eszközökkel. 4 5 A dualizmus korára hárultak el az akadályok a megbízható záloglevél-kibocsátások elől: addigra eltörölték az ősiség törvényét, és egy 1855-ben kiadott rendelet alapján megtörtént az ország telekkönyvezése. A Magyar Jelzáloghitelbank, az Egyesült Buda298
