Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában
szerítő helyzettel indokolta meg az európai közvéleménynek szánt iratában a török oldalán folytatott harcot. Az, hogy a kényszert a hazáért aggódva veszik magukra, a mozgalom első percétől világos. „Az mi Istenünk dicsőségéért, édes hazánk lelki, testi szabadságáért" bujdosnak. 3 6 Az „élő Istenre a hazája szeretetire" hivatkozva hívnak harcba „a haza romlásán" érzett aggodalmak miatt. 3 7 Világos azonban a másik fél, az uralkodó oldalán továbbharcoló urak álláspontja is. Szerintük az „édes hazát" változatlanul a „pogány" ellen kell megvédeni. Egy Thököly-párti úrnak Csáky István így tett szemrehányást: „eléggé nem csodálhatom Kegyelmednek Istene, királya, vallása s édes hazája ellen való ilyen megátalkodottságát". 3 8 Buda felszabadítása után pedig ezt az értesülést közölte a megyékkel: „Úgy tudom, megnevezett dicsőséges fegyver tovább is nem szűnik szegény hazánknak pogány terhes igája alól való kiszabadításátul." 3 9 Mindkét párton a hazáért harcolnak tehát, és a fogalmat mindenki erős érzelmek bűvöletében használja. A meghökkentő csak az, hogy erre az 1671 utáni időszakra a haza fogalma megváltozott. Továbbra is használják ugyan közelebbi körülírás nélkül, tehát valószínűleg a régi, egész Magyarországot jelentő értelemben, de sokkal gyakoribb a „magyar hazá"-ra, illetve az „erdélyi hazá"-ra utaló megkülönböztetés. A harmadik egységről azonban, a hódoltságról, soha nincsen mint „hazá"-ról szó. A magyarázatot hosszan le lehetne írni, de pontosan 1686-ban keletkezett forrásból is kiderül: I. Lipót és Apafi Mihály 1686. júniusi szerződése több pontban is leszögezte, hogy a török alól felszabadítandó területekből „az Erdélyt illetők" a fejedelem kezére kerülnek. 4 0 Pontosan úgy állapodtak meg ahogyan a kettős adóztatást gyakorolták; nagyjából az 1541 utáni határok szerint tekintették a hódoltság nyugati részét a királysághoz, a keletit a fejedelemséghez tartozónak. A „két haza" fogalmában ilyen felfogás alapján tükröződött csupán a két, keresztény kézen hagyott államszervezet százévesnél régibb létezése. Mint közigazgatási egységeket - az előző időszaknál jeleztem - már régen megkülönböztették őket. A haza fogalmára jellemző érzelmi tartalmat azonban most ruháztak rájuk. „Az magyar hazából kibujdosott" elégedetlenek „az Erdély nemes hazában" találtak menedéket és onnan kérnek támogatást - ahogyan sokszor alkalmazott logika szerint ekkor leírták. 4 1 Gyakran előfordult azonban az is, hogy a fejedelemségbeliek mint „ez haza" képviselői töprengtek az értelemszerűen „másik magyar haza" sorsán. 4 2 A változásnak, vagyis annak, hogy a korábban politikai határok ellenére is egységes haza tudatát a 17. század utolsó harmadában a két haza eszméje foglalta el, volt bizonyos előzménye. Ilyen irányba utalt mindenesetre a Szent Koronához a századfordulón kapcsolt gondolatok iránti közöny a fejedelemségben annak idején. Akkor azonban az összetartozás tudatás éltető tények még inkább a haza eszmei megosztása ellen hatottak, míg most e tények eltűnése a két haza képzetére kézenfekvő magyarázatul kínálkozik. Az eltűntek között legfeltűnőbb a harmincadhatárok nélküli állapot megszűnése. Mert az összetartozás tudatát éltető többi tény fokozatosan enyészett el, a harmincadhatárokat viszont minden valószínűség szerint viszonylag rövid idő alatt állították fel. A századfordulón még nem volt nyomuk. Aztán - bár nem a kijelölt időegységekben történt, de talán megemlíthető - az 1647-i országgyűlés végzése szerint „a török részek felé" létesítettek harmincadhelyeket. 4 3 Akkor a fejedelemség határán lévő harmincadokról nem volt szó. Egy 1669-i szerződés viszont mintha tudna ilyenekről. 4 4 A harmincadok szempontjából kiáltóan másodlagos forrásokra tudok csak hivatkozni. Már jeleztem azonban, hogy ezt az eszmék mögött felsejlő gazdaságtörténeti problémát, az országrészek közötti fogalmat, illetve a harmincadhatárok ügyét egyelőre nem tanulmányoztam. Mégis nagyon csábító lenne a „két haza" tudatának kialakulását 26
