Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Gát Eszter: „Karika Réz kompassus" A Magyar Nemzeti Múzeum gyűrű napórái
1925-ben egy magyar földbirtokos, Drágffy Sándor szabadalmat kért (és meglepő módon kapott is) a 16. század óta ismert és használt, és azóta is változatlan elvű azimut gyűrűnapórára 5. A szabadalmi leírás kiemeli, hogy a találmány tárgyát képező zsebnapórát „különösen kirándulások alkalmával lehet előnyösen használni, minthogy kicsiny helyen, akár mellény zsebben is elfér. Lényege abban van, hogy skálára bocsájtott napsugár mutatja a pontos időt. Előnye, hogy olcsón előállítható, úgy hogy a szegényebb elemek is beszerezhetik, akiknek különben rugós órára nem telnék. Emellett tanulságos is, minthogy használata közben önkéntelenül is bizonyos földrajzi, illetve csillagászati ismeretekre lehet szert tenni " A keskeny fémlemezből készített, kis átmérőjű gyűrűk, méretüknél fogva csak időbecslésre voltak alkalmasak, a 8-10 cm átmérőjű, szélesebb gyűrűk pontosabb leolvashatóságot tettek lehetővé. Ugyancsak pontatlanok voltak (a napéjegyenlőség napjait kivéve) azok az azimut napórák is, amelyeken a lyuk-gnomont nem lehetett a dátumra, a Nap deklinációja szerint igazítani 6. Az egyszerű gyűrűnapórák csak arra a szélességi körre érvényesek, amelyre tervezték őket. Készültek „univerzális" azimut napórák is, amelyeknél a függesztő karika eltolásával a napórát igény szerint a megfelelő szélességi fokra állíthatták. Az ekvatoriális gyűrűk (univerzális gyűrűnapórák) Az utazók időmérő eszköze volt az általában kettő, ritkán három 7, egymásba illesztett gyűrűből álló, szétnyitható, ún. ekvatoriális zsebnapóra. A helyi napidő megállapítása úgy történt, hogy a függesztő karikát a napórába vésett fokbeosztás mentén (latitudoskála) az időmérő hely földrajzi szélességi fokára állították, majd a dátumlemezen a deklinációs csúszkát (kurzor) a megfelelő dátumra tolták. A dátumlemezt a napóra átlóját képező tengelyre szerelték, erre a nap delelési magasságainak megfelelő osztást, és a hónapnevek kezdőbetűjét, vagy az azokat jelképező állatövi jeleket vésték. A dátumlemez két szélső pontja a téli és a nyári napforduló (a bak és a rák). Az időpont megállapítása úgy történt, hogy a szétnyitott napórát zsinóron függesztve, előre nyújtott karral tartották és úgy igazították, hogy a külső gyűrű dél irányába forduljon, és a Nap átsüssön a deklinációs csúszka közepén lévő lyuk-gnomonon. Az időpont a belső gyűrűn olvasható le. A függesztett napóra zsinórja a Zenit-Nadir vonalat mutatja, a függőleges külső gyűrű (az ún. meridiángyűrű) az égi meridiánkörrel párhuzamos. Ezen a gyűrűn, az utazók dolgát megkönnyítendő, a nagyobb városokhoz tartozó földrajzi szélességi fokokat is föltüntették. A külső körre merőleges (de a felfüggesztő zsinórral szöget bezáró, óragyűrűnek nevezett) belső karika az égi egyenlítő (ekvátor) síkjával párhuzamos, a napóra tengelye pedig a Pólus, a sarkcsillag irányába mutat. A Nap az égen 15°-ot mozdul óránként, ennek megfelelően az óragyűrűn az egyes órákat jelölő vonalak is 15 foknyira esnek egymástól. Az univerzális gyűrűnapórák finom kivitelű műszerek; vésésekkel, aranyozással díszítettek. A napórát tulajdonosa bőr borítású fa tokban vagy másféle, védelmet nyújtó anyagból készített dobozban tartotta. Az univerzális gyűrűnapórák fennmaradt, gyakran szignált és datált példányaiból arra következtethetünk, hogy ez a típus a 18. század folyamán különös népszerűségnek örvendett. Előnyei közé tartozott a viszonylag kis méret mellett a pontosság, valamint hogy az Egyenlítőt kivéve a Föld északi és déli féltekén egyaránt használható, a napidő megállapításán kívül égtáj meghatározására is alkalmas eszköz volt. 238
