Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Kiss Erika-Őze Sándor: A Nemzeti Casino serleglakomái
vevők, közben gróf Festetich Leó játszotta a Széchenyi által oly nagyon kedvelt „régi magyar himnuszt". 2 3 A beszédek mindig mértéktartóak és emelkedett stílusúak voltak. Egy, az 1897-ben tartott beszéd kivétel ez alól, amikor is Szemere Miklós az átkos liberális viszonyok elítélését hazai börtönviszonyaink engedékenységével példázta, mondandójával Széchenyi háta mögé bújva. 2 4 A beszédek Széchenyi életének egy mozzanatát ragadták meg, vagy életművének valamely alkotását emelték ki. A retorikus felépítésre, a témaválasztásra példaértékű az első beszéd. Wenckheim Béla az összetartozás-érzet erősítését s ebben az egyleti szellem létrehozását tartotta a Széchenyi élete legfőbb mozgatórugójának. „Voltak akkori időkben többen, kik - amint az ugyanakkor általa alapított lóverseny egyletben csak frivolis időtöltést, angolutánzást, pénz vagy díjnyerészkedés célját vágyát vélték szemlélni, holott ha eme ügyet bárki egy kis figyelemre méltatja, kényteleníttetik elismerni, miként a lótenyésztés, nemesítés, a nemzet közvagyona egyik lényeges felvirágzását hathatósan és jó sikerrel előmozdította: úgy egyletünkben is magán kényelmet, s a kávéházinál némi tisztességesb összejöveteli helyiség kellemeit hitték, általa nem egyedül, mint célok, hanem mint magasabb célokhoz vezető eszközök állíttattak föl, az akkori időkben annyira szétszórt erők egyesítésére, a hazánkban egyáltalában nem létező egyesületi szellemnek, nemzeti köziélekben ébresztésére, fejlesztésére, meggyökeresítésére - miként egyletünk alakítása által, a socialis politikának etiam extra muros vetette meg alapját; miként ha figyelembe vesszük az általa kidolgozott alapszabályainkat, azoknak szellemét, szerintök mindenki soroztatás útján tagja lehet egyletünknek már akkori időben kimondotta azon elvet, hogy nem egyedül a születés, cím, vagyon teszi a valódi nemest és miként előreláthatólag minden osztályoknak sors életmód, kasztok különbség nélkül összeolvadását a társadalmi sociális téren eszközölte, hogy azok politikailag is amint meg is történt egy erősebb nemzeti közös érdeknél fogva, mely mindent egyesít és nemzetek életűknek legfőbb biztosítéka, összeforrhassanak." A Széchenyi által létrehozott egyletek felsorolása után Wenckheim az ifjúság elé mintaképnek állította Széchenyit. Ez a későbbiekben az őt követő beszédek egyik alapmotívuma lesz. Ezután Széchenyi mérséklő, a populáris demagógiával szembeszálló magatartását emelte ki, az elkövetkező nyolcvan év beszédeinek alaphangját megadva ezzel. „Reménnyé váljon és tanulmányul szolgáljon emlékezete hazánk e nagy és hű fiának, ki nemzetünk dicső és bölcs tanácsadója, reformátora, de egyúttal moderátora vala. A haladásnak éppoly mértékben egész a vakmerőségig bátor szívű hőse, amily mértékben mérsékelt és ildomos tudott lenni szükség esetében, mindannyiszor politikai bátorsággal nyílt sisakkal, népszerűsége tetőpontján, mely élete büszkesége vala, annak kockáztatásával, feláldozásával, míg lelke és szíve össze nem tört, szembeszállván, elébe állván a túlbuzgó hazafiság dagályának, ha azt hazája és alkotmánya védgátjaira veszélyesnek sejtette, hitte." Végül a kiegyezés kapujában, amiért is az összetartozás érzés erősítését hangsúlyozta, kimondta a korszak reménykedő, bizonytalankodó érzései között a jelszót: „Áldott legyen emléke, a gondviselés védangyala lebegjen művein és engedje, hogy amint vészsejtő jóslatai teljesedésbe mentek, úgy hazánk jobb jövője és fennmaradása feletti jóslata teljesüljön. Akarja azt így a Mindenható. Nekünk pedig adjon erőt, kitartást, türelmet, szellemi bátorságot, lelkiismeretes illdomosságot, szükség esetén vitéz elszántságot, hogy az általa megkezdett ösvényen és kijelölt eszközökkel nemzetünk fennmaradását és anyahazánk annyira veszélyeztetett önállását becsülettel megmenthessük." 229