Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Kiss Erika-Őze Sándor: A Nemzeti Casino serleglakomái

Kiss Erika-Őze Sándor: A Nemzeti Kaszinó serleglakomái Ez a tárgy olyan, mint a vízbe dobott kő. Koncentrikus körök keletkeznek körülötte, s bár magát a követ nem látjuk, a körök információt adnak létéről. A Széchenyi-emlékserleg bár elveszett az emléklakomák szokásával együtt, ennek ellenére tudósít bennünket arról a kultúr-, eszme- és politikatörténeti állapotról, amelyben a hagyományt teremtették, amikor a kor ízlése szerint a tárgy elkészült, és amivé korszakonként alakult megléte során. A fennmaradt források alapján a Széchenyi-kultusz legegyneműbb formája a Nemzeti Kaszinó serleglakomái, melynek beszédei nyolcvan év Széchenyi-megemlékezéseit fogják át, egy arisztokrata politizáló felsőréteg szemszögéből. Egynemű a kultusz a beszédek időtartama, stílusa, frazeológiája szempontjából is. Ahogy Apponyi György 1944-ben az utolsó lakomán elmondta\ az első világháború kezdetétől számítva nyolc évig nem tartottak lakomát, a többi év serleg-beszédeit azonban egy díszes kötetben gyűjtötték össze, azzal a nem titkolt céllal, hogy a könyv zsinórmértéke lehet a Széchenyi-kultusznak. A mintegy nyolcvan beszédből körülbelül húsz maradt ránk. Javarészt azok, amelyeket szerzőjük saját költségén kinyomtattatott, vagy szövegüket a másnapi lapok lehozták. A Széchenyi-emléklakomák szokását maga Széchenyi István „alapítja meg" 1833ban kelt végrendeletében: „A pesti nemzeti Casinó számára veendő vagy építendő háznak megszerzésére alapítok húszezer pengő forintot (20.000 ft Cm.) azon feltétellel azonban, hogy ezen tőke is mindaddig kamatoljon... míg legalább kétszázötven ezer pengő forintra felnő... Ajándékozok ezen felül az említett társaságnak „egy ezer aranyt" (1000 aranyt) érő... serleget, mellyet ti kedves barátim jó ízléssel 's im ezen felírással készíttetni ne terheltessetek: „Nem holt meg az, ki honosinak emlékezetében él;" ez ajándékot is azonban egy szoros feltétel alatt teszem csak, hogy t.i. minden esztendőben tartassék az említett Casinóban egy minél számosb részvényesi ebéd, 's akkor az én emlékezetemre üríttessék ki az említett serleg, melly az akkor Casinói bornak leghelyesbikével légyen meg 's megtöltve, a mit a többség döntend el. - Ha azonban ezen társaság elbomlana, vagy elaljasodna, 's olty tagokat is tűrne keblében, kik a becsület legszorosabb értelmében, jól nevelt emberek közé nem valók, - fordítsátok akkor „kedves barátaim" az említett tökét (20.000 pengő forint) valami más honi... vagy ha az többé nem volna, valami emberiségi - tárgyra. - A serleg pedig deponáltassék a Széchenyi-Múzeumba, boldogult atyám képe alá, békák és gyíkok közé... míg onnand azt, az egykori tán magát szégyenleni tudó Magyar máshová nem viszi. "

2 Későbbi végrendeleteiben sem változtat ezen lényegében, csak a hagyományozott összeget módosítja - családi, vagyoni állapota változásának megfelelően. „ Végakaratom 17ik pontját abban módosítom, hogy a serleg készítését feleségem eszközölje - és felirat... és az ottani felirat helyett Hlyen jöjjön rá, „ki szeretve él".

3 Ezzel együtt a serlegre szánt összeget 200 arany értékben határozza meg. Különös ez a végrendelet formailag és tartalmilag egyaránt. Pozsonyban, az országgyűlés idején Széchenyi szállására hívatja harmincnégy képviselőtársát, hogy hitelesítsék végakaratát. A testamentum fogalmazása is, mint valami kiáltvány szól az utódokhoz, olyan finom stílusbeli fogást is alkalmazva, mint ami az esetleg „elaljasodó" Kaszinó jövendő tagjaihoz, a méltatlan utódokhoz szóló, idézőjeles „kedves barátaim" megszólítás. Ugyanígy, tartalmilag is különösek egyes pontok. Egy pályája csúcsán álló 223