Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Basics Beatrix: Egy magyar történelmi faliképsorozat a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében

A színek élénkek, a bíbor, a vörös és a barna árnyalatai dominálnak. A könnyed, rajzos megoldás feltűnő, különösen az alakok megjelenítésében. A kompozíció a jelenettípus hagyományos megformálásait követi. A „Vitám et sanguinem" jelenet legalább ennyire újszerű, kompozíciós és stiláris szempontból egyaránt: ez azonban itt a hatásosságot szolgálja. A kép közepén a főszereplő, Mária Tferézia és mellette Pálffy János nádor áll. Az uralkodónő alakja, díszes ruhája színében és megvilágításában is ellentétes az előtér háttal álló figuráival, de a díszes terembelső többi részében, a háttérben kivont karddal álló magyar nemesekével is. Mária Terézia feje nem portré, így inkább csak öltözéke és elhelyezése alapján azonosíthatjuk. E jelenet sem követi a korabeli és későbbi ábrázolások típusát, ami a már említett rendhagyó kompozíció és stílus eredménye. „A Magyar Tüdományos Akadémia alapítása" című litográfia helyszíne barokk palotabelső: átlósan elhelyezett asztal vezet a kép háttere felé, a kompozíció tengelyét adva, s mintegy összekötve a baloldal izgatott embercsoportját a jobbszélen magányosan álló Széchenyi István figurájával. Ez az elrendezés jól szolgálja a hatásosságot, s egyúttal egyéni megoldás is. Ha csak a legismertebb Vinzenz Katzler-féle ábrázolásra gondolunk, mely jóval statikusabb, inkább klasszikus ikonográfiái típust fölhasználó változat, ez a mozgalmas jelenet, technikailag tökéletesen kivitelezve sokkal többet mond az esemény korabeli tanúk által leírt közismerten patetikus hangulatáról. A „Kossuth Lajos Cegléden" című litográfia ismét a kevésbé sikerültek közé tartozik, akár a „Zrínyi Ilona". A kompozíció a fantáziátlanságig egyszerű: középen a virágkoszorús emelvényen álló Kossuthot félkörívben a gesztikuláló, a kevésbé sikerült népi életképek harsány lelkesedését arcukon tükröző emberek veszik körül, mindegyikük rajongóan reá tekint. A szélben lobogók lebegnek, a szűrös parasztembertől a polgárig, gyerekektől az öregekig vannak képviselve az egyes társadalmi rétegek. A háttér jobb oldalának jellegzetes templomtornya hivatott a helyszínt jelezni. Az élénk, tiszta színek, a kevéssé részletező ábrázolásmód is a jelenet naiv lelkességének hangulatát erősítik. Az „I. Ferenc József a koronázási dombon" című jelenet bőven támaszkodhatott kortárs ábrázolásokra. Ez a kompozíció azonban - szemben a kortárs illusztrációk dokumentáló szándékával - monumentális hatásra törekszik és ezt sikerül is elérnie. Eszközül szolgál ehez a baloldalt háttal álló lovas főpap, mellette a feszületet tartó figura, mögöttük a tömeg, fölöttük a lobogó zászlókkal. Az út mintegy tőlük vezet föl a koronázási dombra, ahol éppen a kardvágás jelenete zajlik. A jobbszélen is két háttal álló alak, díszes öltözékben, a háttérben a Lánchíd, s a budai Duna-part látható. A sárga és vörös különböző árnyalatainak túlsúlya jellemző, de a kép leghatásosabb eleme a kompozíció. Az utolsó darab időben a keletkezéséhez nagyon közel álló eseményt mutat be: Erzsébet királynét Deák Ferenc ravatalánál. Hasonló ikonográfiái típust évszázadokkal korábbról is ismerünk, de a magyar anyagban kétségtelenül Madarász Viktor „Hunyadi László siratása" című festménye a leghíresebb előkép. A sötét templombelső a gyertyákkal, a lepellel letakart holttest a világítóan fehér arcú nőalakkal mind a Madarász képről ismert motívum, annak drámai ereje nélkül. Az Erzsébet-kultusz által oly fontosnak tartott jelenet jelkép-erejét azonban hatásosan érzékelteti a grafika. Ennyi tehát a sorozat leírása, s talán érzékelhetővé teszi, hogy stilárisan és kvalitás szempontjából nem azonos színvonalúak a lapok. Ennek fő oka a mesterek különbözősége, bár van olyan is, aki több lapot készített. Kik is voltak ezek a mesterek? Kettejükről, Kovács Ágostonról és Löschinger Hugóról az Éber-féle kétkötetes Művészeti Lexikonban jelent meg rövid címszó. Löschinger Bécsben és Münchenben ta219