Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Basics Beatrix: Egy magyar történelmi faliképsorozat a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében
um tulajdonába került.A kompozíció oly hatásosnak bizonyult, hogy - bár a témának voltak még feldolgozásai - jobb megoldás nem is született, s talán ez lehet az oka annak, hogy nem készült a sorozatban új változat erről. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős kirohanása és halála Peter Krafft monumentális olajképe óta állandóan visszatérő témája a magyar történelemábrázolásnak. Itt egy kissé szokatlan megoldást láthatunk: szemben a klasszikus csatakép-típust követő változatokkal ezen a litográfián a korabeli metszetek Zrínyi-portréira támaszkodó főhős-ábrázolás személyes tragédiájaként élhetjük át az eseményt. Ennek érzékeltetésére a mester kevés figurát alkalmazott, a környezet is inkább csak jelzésszerű. „Az egri nők" jeleneténél nagyon nehéz, szinte lehetetlen feladat függetlenné válni a nagy előd, Székely Bertalan kompozíciójától. Az oly kiérlelt és annyira klasszikussá vált, hogy még külföldi példát is találhatunk utánzására. 9 Grafikai megoldásban talán még hálásabb a téma: jó alkalom a füst, a tüzek, a leomló falak s velük stiláris ellentétben a pontos részletességgel megjelenített emberalakok ábrázolására. A „Bethlen Gábor tudósai körében" szobabelsőben játszódik, hasonlóképpen más korábbi ábrázolásokhoz. A berendezés, a bútorok a történelmi hűségnek megfelelőek, a tárgyak utalnak a tudósok által kutatott témakörökre. Az alakok két lazán összefűzött csoportot alkotnak, az előtér jobboldalán elhelyezettben jelenik meg az uralkodó, ábrázolása eltér például a Dósa Géza-féle olaj kép fejfedős, ülő Bethlen Gáborától. A színek visszafogottak, halvány barna és okker árnyalatok uralják a képet. A következő darabon Szondy György is dicsőségesen jelenik meg, ugyancsak bástyás, tornyos várfalak előtt, alakján azonban érződik, hogy nem a győztes, hanem a hősiesen kitartó vesztes dicsősége ez. Figurája leginkább a magyar történelmi festészet leghatásosabb vesztes-szereplőjével rokon: Madarász Viktor Zách Felicián-jával. A kompozíció nagyon jól érzékelteti a hasonló elszántságot; a hős a középpontban áll, mögötte híveinek szorosan álló gyűrűje és az erős várfalak ezt az elszántságot hangsúlyozzák, vele szemben a török követek szinte eltörpülnek, háttérbe szorulnak, bár a mélyben fenyegető nagyságban terül el táboruk. Budavár visszafoglalásának jelenetén a helyszín a legérdekesebb. Az emberalakok csak mellékszereplőknek tűnnek, kisebb-nagyobb csoportokban, a perspektíva szabályainak nem is mindig megfelelően tűnnek föl. A kép jobb sarkában a Schulek Frigyesféle restaurlás-átépítés utáni Mátyás templom szentélye illetve oldalkápolnája látható, mögötte a távolban minaret és soktornyos törökkori épületek. Középen bástya, egy szinttel alatta rondellaszerű, leomló falú építmény, még lejjebb leláthatunk a Várhegy oldalára, a fölkúszó ostromlókra. A háttér bal felén a várpalota épületegyüttese magasodik, eddig nem látott rekonstrukció, s meghökkentő a hegyoldal meredeksége. A Duna lent, egészen mélyen kanyarog. Az esemény korabeli, illetve későbbi ábrázolásaitól eltér ez a darab, s inkább szokatlansága, mint kifejezőereje miatt érdekes. A sorozat talán legkevésbé sikerült darabja a „Zrínyi Ilona". A hősnő és gyermekei a középpontban helyezkednek ugyan el, de a háttér áttekinthetetlensége, s az előtér, illetve a környezet szétszórtan megjelenő figurái, a széteső kompozíciót hatástalanná teszik. A „Rákóczit vezérlő fejedelemmé választják" jelenete szabadban, katonai sátortábor háttere előtt zajlik. A fejedelem a középtől kissé balra, baldachinszerű építmény előtt áll, feje a kortárs Rákóczi-portrék típusának megfelelő. Balra két figura az előtérben, egyikük kezében a „Pro patria et libertate" feliratú zászló, földre hajtva. Jobbra a tömegből kitűnik egy főpap, az oklevelet fölolvasó, illetve a mögötte álló díszmagyaros alakok, a háttér kivont kardú kuruc harcos-tömegéből pedig Vak Bottyán jellegzetes lovas-ábrázolása. 217
