Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)
szereltek fel, és a Zichy család valamelyik férfitagjának adták ajándékba. 9 4 Ezzel a darabbal a hegyestőrök végleg eltűntek, későbbi példányuk nem került elő. ÖSSZEFOGLALÁS A török terjeszkedés létrehozta a legfontosabb vetélytársnak tartott huszárságot. A magyar könnyűlovas fegyverzetében szinte teljesen idomult az ellenfélhez. A huszárok térhódítása olyan gyors volt, hogy egy 1542-es törvénycikk csodálkozva jegyezte meg, hogy Felső-Magyarországon még megtalálható a nehézlovasság maradványa. 9 5 A 15. század végén megjelent a török védőfegyverzet hiányosságait kihasználó kiegészítő fegyver, a hegyestőr. Ezt a 16. század első felétől általánosan használt fegyvert hamarosan átvette a török lovasság is. Nem sokkal később lengyel és orosz területen is megjelent. 9 6 A 16. század során eredeti formáját kisebb változásokkal megtartotta. A 17. században nagy számban megjelenő hegyestőrök a század első felétől az éppen divatos szablya markolatával és keresztvasával készültek. A fegyver ekkorra már több változatban létezett, hiszen ismerünk magyar, török és német hegyestőröket is. E fegyvertípus utolsó nagy korszaka a török kiűzésének idején következett el. A 17. század végén eltűnt hazánk területéről a hasonló felszerelésű és harcmodorú ellenfél. A Rákóczi szabadságharcban nagy mennyiségben használtak még hegyestőröket, de ekkorra már elavultnak számítottak a korszerűen felszerelt osztrák lovassággal szemben. A 18. század első felében még feltűntek, de szerepük jelentéktelen volt. Véleményünk szerint ebben az időben a hegyestőröket már csak a huszártisztek egy szűk rétege viselte. Ennek a fegyverfajtának a jelentőségét nemcsak az adja, hogy zseniálisan kihasználta a török védőfegyverzet hiányosságát, hanem az is, hogy pályafutása a 18. század közepéig elválaszthatatlanul összefonódott a méltán híres magyar huszárság történetével. Jegyzetek *A hegyestőrökről az első összefoglaló munkát Czuberka Alfréd írta, aki az írott források felől közelítette meg a problémát. (Czuberka Alfréd.: Kuruczkori fegyverek. Budapest, 1906. 32-37. p.) Kalmár János főként a tárgyi anyagot vizsgálta, az írott források tekintetében nem hozott újat. Kalmár János: Hegyestőr és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában. Folia Archaeologica 11 (1959) 155-157. p. A tanulmány változatlan tartalommal és képanyaggal megjelent a Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. kötetében a 87-94. oldalon, francia nyelven a Vivát Hussar 11 (1976)-os számában a 11-34. oldalon. Kovács S. Tibor dolgozatában néhány korábbi tévedést szeretne korrigálni és főként a fegyverek díszítésére, használatára és pontos kronológiára igyekszik felhívni a figyelmet. A fotók is ezért mutatnak csak részleteket a hegyestőrökről. A jelen tanulmány olyan, korábban jól feldolgozott problémákkal, mint például a hegyestőrök ára stb. nem foglalkozik. Ezúton is szeretném megköszönni Őze Sándor segítségét, aki fontos forrásra hívta fel figyelmemet, valamint Kelenik József értékes lektori tanácsait. 1 Tóth Zoltán: A huszárok eredetéről. HK 35 (1934) 144-145. p. A kutatást a mai napig meghatározó tanulmány a legfontosabb forrása a huszárság korai történetének; A huszársággal kapcsolatos irodalomról tájékoztatást nyújt: V Molnár László: Hu195
