Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)
gombja nyomottgömbös, a markolat pedig hengeres alakú. A keresztvas enyhén lefelé hajlik és az egy méternél rövidebb penge négyélű. 7 7 Áttekintve a hegyestőr több mint két évszázados fejlődését, szólnunk kell arról is, hogyan viselték és használták ezt a fegyvert. A hegyestőrt, néhány kivételtől eltekintve, mindig a nyereghez rögzítették. A jobbára 17. századi nyergeken a jobb- és baloldali nyeregdeszka mindkét szélén találunk egyegy, körülbelül 15-20 mm átmérőjű fémkarikát. Ezek arra is szolgáltak, hogy a hegyestőrt, vagy a lóra való pallost bagariaszíjjal, selyemzsinórral, selyemmajccal a nyereg jobb vagy bal oldalára erősítsék. 7 8 A Rácz-testvérek 1658-as keltezésű címeres levelének lovasán jól látható, hogy a hegyestőrt a fenti módon rögzítették. 7 9 A fegyver így a ló oldala és a lovas combja között a ló oldalával párhuzamosan helyezkedett el. 8 0 A 16. században még könnyebb volt a lovas helyzete, mert a nem túl hosszú hegyestőrt viszonylag egyszerű volt kivonni, a harcos combjával a ló oldalához szorította a fegyver hüvelyét, hogy a műveletet biztonságosan végrehajthassa. Ekkor még marokra fogták a hegyestőrt. 8'Egy 1721-es címerkép arról tájékoztat, hogy a fegyver markolatát a mutató és a középső ujj közé fogták, s a markolatkupakot a tenyérbe támasztották. 8 2 Ezt a fogást a 17. század elejétől alkalmazhatták. A hosszú hegyestőrök kihúzása már gondot okozott. Ilyenkor úgy kellett „kiaraszolni" a penge mentén a fegyvert, és bonyolult volt a markolat kézbe vétele is. A lovas sokszor a gyeplőszárat tartó bal kezével vette át a már kivont fegyvert, azért hogy biztosabban ragadhassa meg a hegyestőrt jobbjával. A huszárok döféskor gyakran rádőltek a ló nyakára és térdükhöz szorították a hegyestőrt. 8 3 Harc közben, mikor más fegyverhez kellett nyúlni, nem volt idő arra, hogy a fegyvert a hüvelybe visszahelyezzék. 1686-ban például Ottlik György kényszerhelyzetben az övé mögé dugta hegyestőrét, hogy pisztolyához nyúlhasson! 8 4 A hegyestőrök történetének utolsó nagy korszaka a Rákóczi szabadságharc idejére esik, ezen időszakban a harcok során tömegesen alkalmazták őket. Berthóti Ferenc kassai vicegenerális 1710-ben kelt hagyatékában három egyszerű és egy aranyos-ezüstös hegyestőr szerepelt. 8 5 A kézvédőpánt ekkorra már gyakorivá vált. 8 6 Ezek a fegyverek, a korábbi véleményekkel ellentétben nem haltak ki a 18. század elején. 8 7 Jóllehet, fontos katonai szerepüket elvesztették, de még a század második felében is felbukkantak. A 18. században a kézvédőpánt nélküli, egyenes keresztvasú típus is tovább élt. Egy ilyen fegyver hüvelyén Győr városának ötvösjegye mellett Letovics István mesterjegye is látható, aki 1715 és 1745 között működött. 8 8 A 18. század eleji pengék még gyakran háromélűek, de ismertek a négyzet és lapos rombusz átmetszetű példányok is. 8 9 A hegyestőrök továbbélésének fontos bizonyítéka az az ünnepség, amely 1734-ben a Károlyi-huszárezred zászlószentelésekor volt. Itt az ezredtulajdonos a tisztjeit, több más tárgy mellett, egy-egy hegyestőrrel ajándékozta meg 9 0 Egy 1741-es forrás arról értesít, hogy az Esterházy huszárok sodronyinget viseltek. 9 1 Mint láttuk, a hegyestőr a sodronying átdöfésére szolgált, tehát nem meglepő, hogy ekkor még létezett ez a fegyver. Ugyanebből az évből való az a dokumentum, amely megemlíti, hogy Bécsben felvonult öt lovas század rác tisztjei hegyestőrt viseltek. 9 2 Ezek az alakulatok a határőrvidéken teljesítettek szolgálatot. A 18. század folyamán még igen erős volt a török veszélytől való félelem. így nem véletlen, hogy a határőrvidéken szolgálatot teljesítő egységeket a török lovasságnak sok veszteséget okozó fegyverrel szerelték fel. A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában van olyan példány is, amelyiknél a háromélű pengét az 1765/80 mintájú „ordinári" gyalogsági szablya markolatával szerelték fel, úgy hogy az alsó markolattüskét lefűrészelték. Ennek a tárgynak egyszerűsége is hangsúlyozza, hogy használati fegyver volt 9 3 Az 11. képen látható darab az előbbi ellentéte, hiszen itt a hegyestőr ezüst szereléssel készült. Motívumkincse alapján a 18. század végén készülhetett. Elképzelhető, hogy egy 17. századi pengét a 18. század végén 194
