Folia historica 18
II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)
vették a hegyestőrt, de lengyel és orosz földön is hamarosan gyökeret eresztett ez a fegyvertípus. 5 1 Iktári Bethlen Ferenc hegyestőre háromélű, a 17. század első felében készült. (7. kép) Az aranyozott ezüst, magas foglalású türkizekkel díszített fegyver keresztvasa és markolata igen összetett. A lefelé hajló keresztvas török előképre utal, a markolat mellett haladó kézvédőpánt viszont a korabeli nyugati tőrkardok elengedhetetlen tartozéka, a markolat pedig jellegzetesen magyar. A fegyver hátoldalának vésett díszítése is komoly figyelmet igényel. Készítője a tengelyes tükrözés elvét vette alapul. A levélmotítum, amely egészet alkot, úgy feleződik, hogy a két fél a hüvely egyik, illetve másik oldalára kerül. A díszítés érdekessége, hogy az egész és a felezett, majd a szélekre került rész között egy másik motívum található. E ritka díszítési mód oka feltehetően az, hogy a minta eredetijét csak így lehetett ezen a hosszú és keskeny felületen alkalmazni. 5 3 Az 1590 körül keletkezett Bécsi Kódex káprázatosan gazdag tárháza a török fegyverzetnek. Az egyik képen látható török lovaskatona nyergén a 8. fotón megörökített hegyestőr párhuzama van. 5 4 A fegyver markolatgombja turbán alakú, markolata középen enyhén kiszélesedő és ferde, kettős vonalakkal tagolt. A keresztvas fekvő „8"-ast formáz, a végeit stilizált sárkányfejek zárják, a keresztvas felett elfordítható lemez van. Az egész felületet magas foglalású, rátett türkizekkel díszítették. A penge négyélű, gerincéles. A hüvely előlapján leveles virággal díszített tokos foglalású jádelapok találhatók, körülötte a már ismert türkizek ülnek. A türkizek és jádelapok között poncolt alapon, a török motívumkincsből ismert SAZ-levelek és Hatayi virágok láthatók. 5 5 A hegyestőr szerelése aranyozott ezüstből készült, a hüvely hátoldalán az egységek közepén medaillon, a széleken félmedaillon látható. Bennük SAZ-levelek és virágok találhatók. A szabadon maradó felületet hossz- és keresztirányú vésett kettős vonalak sakktáblaszerűen töltik ki. A kis kockák közepén vízszintes vonal halad. Ha visszalapozunk az első képhez, könnyen szembetűnik, hogy ez a 16. század végén készült darab a korai magyar hegyestőr pontos mása. Ez a típus már a 16. század második felében megvan a török fegyverzetben, de az igazi korszaka a 17. század. Ekkorra a magyar hegyestőr már más úton halad, de a török megőrzi archaikus formáját. A Magyar Nemzeti Múzeumban lévő darabhoz nagyon hasonlít az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-hegyestőr, amibe IV. Murád szultán (1623-1640) öt tugrája van beütve. 5 6 A különbség annyi, hogy az Esterházy-hegyestőr markolatgombja nagyobb méretű és nyomottgömbös testű . Ez is azt jelzi, hogy a 17. században készült. A 17. század közepe táján a török hegyestőrök markolatgombja elég nagy méretű. 5 7 Később a markolatgomb szintén hasonló nagyságú, a fekvő „8"-as alakú keresztvas eltűnik, a hárítólemez megmarad, de kör alakúvá, vagy sokszögűvé válik. 5 8 A fenti típusú fegyverekből viszonylag sokat őriznek az európai múzeumok. Ezeket a hegyestőröket a török elleni felszabadító háborúk során zsákmányolták. Tfeleki Sámuel gyűjteményéből került a múzeumba a 9. képen látható darab. 5 9 A 17. század első felében készült hegyestőr markolata ívelt. Keresztvasa nyitott szájú, lehajló sárkányfejekben végződik. Közepéről alulra és felülre egy-egy markolattüske ágazik ki. Az aranyozott ezüst felületet vésett, a török SAZ-levelekre és virágokra emlékeztető motívumok díszítik. Igen valószínű, hogy a darab török minta után dolgozó magyar mester munkája. A készítő egy 16-17. század fordulójáról származó spanyol tőrkardpengét használt fel. Az aranyozott ezüsttel, illetve vörös bársonnyal borított hüvely díszítése teljesen eltér a markolattól. A középpont jellegzetes szalagfonatdíszét vastag indák kötik össze. A felkötőpántokon a 10. századi tarsolylemezek díszítésére emlékeztető félpalmetták vannak. Valószínű, hogy a hegyestőr és a hüvely nem egyidőben készült 6 0 184
