Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

ideig tartózkodott Erdélyben; inkább Sárospatakon működött. Rövid kolozsvári tanársága alatt azonban részt vett Heltai Gáspár Bonfini kiadásában. Az ilyen, egyszerű értelmiséginek tekinthető személyek mellett voltak aztán tudós humanista politikusok, akik inkább az urakra emlékeztető módon, politikai okból ideoda járva tapasztalták az ország egységét. így Brodarics István, aki mát akkor sem volt fiatal, amikor a mohácsi csatából megmenekült, előbb Ferdinánd híve volt, majd János diplomatája lett. Jó királyságbeli kapcsolataival és bölcsességével sokat tett a két keresztény országrész közötti közvetítésben. A nála egy generációval fiatalabb, dalmáciai születésű Verancsics Antal előbb János király titkáraként működött, majd Ferdinánd országrészén lett főpap; élete vége felé, 1569-ben, esztergomi érsek. Az értelmiség működése azonban nemcsak a két, keresztény uralom alatt álló országrészt kapcsolta össze, de bevonta a hódoltságot is. Mert ők - a török jelenlétét mintegy semmibe véve - tevékenykedtek tovább azon a területen. Legfeltűnőbb, hogy sokan előkelő egyetemek látogatása után tértek vissza a hódoltságba. így az egyik legismertebb ottani személyiség, Thuri Farkas Pál Wittenberg után ment egyenesen Tolnára. Skaricza Máté egész sor európai egyetem végiglátogatását követően telepedett le Ráckevén. Szegedi Kis István Bécs, Krakkó és Wittenberg után tevékenykedett a hódoltságban. Aztán voltak olyan személyiségek, akik itt is, ott is, esetleg mindhárom országrészen átvezető életutat jártak be. Mind több volt közöttük protestáns, mert a reformáció - a másik két országrészhez hasonlóan - a hódoltságot is elárasztotta. A megmaradó vagy vissza-visszatérő katolikus szerzetesek vagy világi papok működése azonban az összetartozás tudatát éppen úgy szolgálta, ahogyan a reformátoroké. Az eltérő felekezetű értelmiség együttesen játszott igen nagy szerepet abban, hogy a török alá került magyarországi terület az itteni kultúra vérkeringéséből nem szakadt ki. Kulturális szálak mellett tartották a hódoltságot a gazdaságiak is: A kettős adóztatásnak nevezett gyakorlat, amelynek értelmében a hódoltságból kimenekült urak a török alatt hagyott jobbágyokon is megvették a járandóságokat vagy azok egy részét, ugyancsak az összetartozás tudatát éltető tények közé sorolható.' Illetve talán ez is olyan, mint például az urak mindent átszövő rokonsága. Részint ok volt, részint okozat. Vagyis egyszerre építette az összetartozás tudatát, és szolgált hivatkozási alapként. Mert a kettős adóztatás gyakorlata kétségtelenül azon alapult, hogy a hódoltságot sem magyar, sem török részről nem tekintették a kortársak az országról leszakadt területnek. Török oldalról sajátos fikció fejezte ki a hódoltság és a másik két országrész összetartozását. Közvetlenül Buda elfoglalása után került megfogalmazásra; az 1547-i békeszerződés már tartalmazta. Eszerint Szulejmán az egész „Ungürüsz vilajet"-et, vagyis Magyarországot meghódította, de csak egy részét tartja hadseregének és bégjeinek kezén.^ A másik két részért tehát azért fizetnek neki, mert voltaképpen azok is az övéi. A Szapolyai párton követelt török adót a történetírás számon tartja, de az a tény sokszor figyelmen kívül marad, hogy - bár királyi részről szívesebben nevezték ajándéknak - I. Ferdinánd és utódai is fizették. 1547-ben Szulejmán évi 30 000 aranyat vetett ki a királyra, míg Izabbelláék 10 000-rel tartoztak. Nagy ára volt tehát, de Konstantinápoly a hódoltság Magyarországhoz tartozását nem vonta kétségbe. Végeredményben tehát 1570-ig az történt, hogy a hatalmas középkori Magyarország területét közigazgatási határok három részre szabták, de sok tény arra utal, mintha e részek összetartozása nem szakadt volna meg. Az eddigiek azonban rendkívül ellentmondásosak; úgy tűnik, nagyon bonyolult és részint csak az emberek tudatában létező tények tükrözték a széthullás előtti állapotokat. Magam is leírtam még régebben, ez előtt a dolgozat előtt: „a 16. századi haza .. . tulajdonképpen csak az emberek érzéseiben él".

9 17