Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban
hogy a reggeli műszakba bejövő munkások a bejárati bélyegzőóránál ne akadályozzák egymást, új órákat szereltettek fel a régi öntődében, a mechanikai műhelyben és a raktárnál. Ettől kezdve már csak munkaruhában lehetett bélyegezni úgy a műszaki kezdetekor, mint annak befejeztével. 3 3 A növekvő termelést nemcsak új munkaerő felvételével, hanem a műszakok számának növelésével is igyekeztek megoldani. 1941 első felétől bevezették a kétműszakos munkanapot, s majd először az új öntöde belépésével az öntödei kiszolgáló részlegekben, de 1944-től általánosan áttértek a háromműszakos folyamatos termelésre 3 4 Az országosan is kiemelten kezelt szociálpolitikai juttatások összességében jelentősen emelkedtek az Oetl-gyárbn is, de valószínűleg a szaporodó számú hatósági gyárvizsgálat is szorgalmazta a hiányzók bevezetését és a meglévők kibővítését. 1939-ben munkásfürdőt építettek az öntődéhez, majd 1940-ben munkásöltözőt- és zuhanyozót, de ennek használatbavételét a polgármesteri hivatal nem engedélyezte és az egész építményt lebontatta a szabálytalan kivitelezés miatt. Helyette 1941-1942-ben építettek újat, egy vele egybeépített raktáregyüttessel együtt, a gyártelep középvonalában. A háromszintes szociális létesítmény földszintjén öltöző, mosdó, férfi- és női mellékhelyiségek voltak, az első és második emeletén szintén mosdók és öltözők kaptak helyei. Az épületben összesen 4 db mosdóvályút, 12 db hideg-melegvizes zuhanyozót és 14 db vízöblítéses mellékhelyiséget állítottak fel. 3 5 A vállalat szociális kiadásai jelentősen emelkedtek, aminek fedezetét elsősorban a gyorsan növekvő nyereség és a fel nem osztott osztalék nyújtotta. A fővárost ért sorozatos bombatámadások miatt több munkavállaló lakását érte bombatalálat. A károsultak részére a vállalat 1944 nyarától igazgatósági gyorssegélyt fizetett; egy munkásnak ill. alkalmazottnak 100, családtagjaik után 50 pengőt. Ezzel egyidőben bevezették a munkások részére a születési segély fizetését; annak a munkásnak ill. munkásnőnek, aki legalább tíz éve állt a gyár alkalmazásában 200 pengőt, aki legalább egy éve, annak 100 pengőt utaltak ki, s az egy évnél rövidebb szolgálati idővel rendelkezőnek is 50 pengőt. A régtől fogva létező gyári munkás-segély alapítvány mellé 1943 legvégén létrehozták a vállalati tisztiviselői nyugdíjalapot is. így azok a tisztviselők, akik korábban a MABI öregségi nyugdíjintézetében voltak biztosítva, ettől kezdődően kétfelől is kaphattak nyugdíjat, igaz, a kettő összege nem haladhatta meg az utolsó aktív illetmény összegét, ám azt elérhette. A nyugdíjalapról úgy rendelkezett az igazgatóság, hogy a férfiak 65., nőalkalmazottak 60. életévük betöltésével kérhetik a nyugdíjaztatásukat. A nyugdíj legmagasabb - a fizetés 100%-át kitevő - összegét a vállalatnál eltöltött 40 szolgálati év után lehetett megszerezni. 3 6 A nyugdíjalap indulótőkéjét a vállalat az éves nyeresége felosztásakor fizette be. Hasznát nem sokáig tapasztalhatták, mivel a második világháborút követő infláció a nyugdíjalap pénzét - a munkás betegsegélyezőével együtt - teljesen felemésztette. Gondot jelentett a gyárnak a munkavállalóinak élelmiszerrel történő ellátása a piaci beszerzési lehetőségek általános romlásával. Már 1942-ben beszerzési csoportot hoztak létre, majd a Hangya Szövetkezettel sertéshizlalási szerződést kötöttek a zsírellátás biztosítása érdekében. A létrehozott élelemtár mellett 1943-ban már üzemi étkezdét is felállítottak a munkásélelmezés megoldására. 3 7 Kedvező hatásukkal nem sokáig lehetett azonban számolni, mivel a második világháború fővárosi eseményei lehetetlenné tették a vasgyárban is a termelést, a munkások szétszéledtek, s csak a harcok múltával lehetett újrakezdeni és folytatni, rövid ideig még oly módon, ahogy azt abbahagyták. 157
