Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

szombati csökkentett öt és félórás munkaidőre, ugyanis a többi napon így a napi félórás pihenővel együtt kilenc órát dolgoztak a heti 48 órás munkaidő kitöltéséért. A tisztviselők munkaideje hasonlóképpen napi nyolc óra volt, amihez jött a napi félórás pihenő. Az 1931-től bevezetett kilenc órás munkaidőhosszt rájuk is kiterjesztették, majd a félórás pihenőidőt 1937-től kétórás ebédszünetté hosszabbították meg.

2

2 Az 1930 és 1935 közötti 3-5 napra csökkentett heti munkaidő így éppen a rövidebb szombati munkanapokat szüntette meg, s dolgoztak lényegében nyolc és félórán át a többi napokon. Éjjeli munkavégzésre nem volt szükség ezekben az években, mivel a gyár mindvégig egy műszakban termelt. A beruházások elmaradásával az üzemi épületek továbbra sem biztosítottak javuló munkakörülményeket a gyár munkássságának. A piszkos munkahelyeken öltözőszekrények hiányában a falba vert szögeken tartották ruháikat, egyedül az öntödei csarnok formázóműhelyéből nyílott egy kisméretű munkásmosdó- és öltözőhelyiség.

2

3 A gyár mellékhelyiségei az udvar közepén húzódó földszintes raktárépületben voltak elhelyezve, a tisztviselők részére külön mellékhelyiségek álltak rendelkezésre az igazgatósági épületben. Az 1937. évi XXI. tc. törvénybe iktatta és 1938-tól bevezettette a nyolc órás munkaidőt és a fizetett szabadságot. Ez utóbbi szerint, ha a munkás az évet megszakítás nélkül a vállalat alkalmazásában töltötte, 6 nap fizetéses szabadságot élvezett s ez a letöltött szolgálati idővel emelkedett. Kihasználni nem nagyon tudta a munkások nagy része, mivel alkalmaztatásuk sok esetben csak hónapokra szólt. Az intézkedések sorába tartozott még az ún. családi munkabér bevezetése is, ami tulajdonképpen a gyermek után fizetett munkabérkiegészítés volt. A vállalat ezeken felül különösebb kiegészítésekkel nem járult hozzá a munkás keresetének növeléséhez s a részükre, ill. családtagjaiknak fizetett segélyösszegek sem nőttek, sőt a válság évei alatt szinte teljesen elapadtak. A munkások balesetbiztosítását a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztártól az 1928-ban megszervezett Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) vette át, a vállalati tisztviselők baleset- és járadékbiztosítását a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) látta el. 3. A fellendülés és a hadikonjunktúra évei (1939-1944) Az újabb világháború kirobanása 1938-1939-re már közvetlen veszéllyé vált. A hitleri Németország területi követeléseinek előbb Ausztria, majd Csehszlovákia vált áldozatává. Ez utóbbi feldarabolásával a magyar állami vezetés a területi revízió, az „országgyarapítás" útjára lépett, s egyre sürgetőbb igény lett a hadsereg felfegyverzése a közelgő háborús célok megvalósítása érdekében. Az 1938-ban meghirdetett győri fegyverkezési program az egész gazdasági életet alapvetően befolyásolta. Az állami megrendeléseket, a beruházások döntő többségét a nehéziparban valósították meg, s a gazdaság háborús termelésre történő egyre fokozottabb átállása konjunktúrális helyzetet teremtett. Az ipari termelés igen gyorsan fejlődött, ezen belül is elsősorban a vas-és fémipar, valamint a gépgyártás.

2^A termelőkapacitásokat a haditermelés kötötte le, s ennek növelése érdekében nagyarányú beruházásokba kezdtek a katonai megrendelések teljesítése érdekében, de egyben a konjunktúrális lehetőségek kiaknázására is. A hadigazdaság a gépipari kapacitások jelentős kibővítését követelte meg, s az ágazat fejlődése a fegyverkezési előirányzatnak megfelelően nőtt egészen 1940-ig. Ekkor a katonai jellegű megrendelések jelentősen lecsökkentek, a termelés fejlődési üteme lelassult, valamelyest vissza is esett, s majd csak a Szovjetunió elleni háború, az országnak 153