Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

Péter Katalin A haza és a nemzet az ország három részre hullott állapota idején Magyarország 16-17. századi történelme sok ponton ellentmond a történetírás elméleti tételeinek. A valóság és az elmélet ilyen különbsége valószínűleg főként azért alakult ki, mert a történetírás sarkigazságai rendszerint tipikusnak tekintett események tanulságai alapján születnek, a 16. és 17. századi magyar politikai történelemhez hasonlót viszont egyetlen más ország sem élt át. A kivételes helyzetet önmagukban távolról sem különleges események sajátosan összefonódó együttese teremtette. Nem volt egyedülálló sem az, hogy egy ország több évszázados hatalma összeomoljon, sem az, hogy az oszmán terjeszkedés ellen kelljen védekezni. Máskor is, másutt is választottak dinasztikus szerződésekkel szemben uralkodót, éppen úgy, ahogyan vittek be maguknak egyes országok idegenből királyt. Mindez egyidejűleg azonban csak Magyarországon történt meg. És csupán itt húzódott tartósan egy országon belül a mohamedán, illetve a keresztény világ határa. Csak itt jött létre - állandó háborúk közepette - a középkori hatalmas ország helyén három országtöredék. Mindez nem azt jelenti, mintha a magyarországi történelem általános menete leszakadt volna az európairól. Éppen ellenkezőleg. Szinte csodával határos módon, de éppen a 16. század során erősebb volt a kettő közötti kapcsolat, mint bármilyen más időszakban. A reneszánsznak a reformáció megjelenésével jellemezhető szakasza minden helyi sajátság ellenére is világosan kibontakozott. A 17. század folyamán pedig itt is a Kelet-Közép-Európában jellemző viszonyok alakultak ki. Az emberek magatartása - az egyedülálló politikai viszonyok miatt - mégsem volt egészen olyan, mint ahogyan a történetírás várná tőlük. TMán ezért is lehetett róluk annyit vitatkozni. Mert kézenfekvő a feltételezés, miszerint a magyar történetírás egyik legnagyobb vitáját, amelyet „nemzet-vita"-ként emlegetünk, erről az időszakról szólva jórészt a történelemben élt emberek szokatlan magatartása táplálta. Azért csaptak össze felettük olyan élesen, mert viselkedésük motívumai semmilyen elmélet kategóriáival nem voltak megfogalmazhatók. A „nemzet-vita" problémáit azonban nem kívánom itt feleleveníteni. Nem mintha közülük néhány nem igényelne az újabb eredmények fényében új tárgyalást. Inkább az tart vissza, hogy e dolgozat alapkérdése abban a vitában nem szerepelt.

1 Ez a dolgozat az ország három részre hullott állapotának a kortársak nemzet, illetve haza képzeteire gyakorolt hatását vizsgálja. Az a vita viszont a priori tételként kezelte azt, miszerint a haza fogalom - ha a szülőhelyen túlmutató értelemben használták - a 16-17. századi kortársak szerint közigazgatási határokkal összefogott területet jelölt. Molnár Erik a haza fogalmán elmélkedve világosan leírta: Erdély a jelzett korszakban „más haza", mint Magyarország. Vagy Werbőczy koráról és a 17. századról egy értelemben szólva: „az ország területén több hazát is megkülönböztettek". Ezen a kijelentésen aztán senki nem vitatkozott. Állítását Molnár Erik sem szembesítette saját alapvető tételével, miszerint a haza és a nemzet fogalmai „ugyanazon lényeg különböző kifejezésének" tekintendők. Mások sem közölték véleményüket arról, hogy a különböző hazáknak a vita során senki által kétségbe nem vont létezése vajon hatott-e a kortársak nemzetről alkotott képzeteire. Itt is kimaradt végül, ahogyan rendszerint mellőzik, a török hódoltsági terület problémája. Megjegyzem, az egész vita úgy folyt, mintha a nemzeti ügy a kortársak tudatában feltétlenül és minden körülmények között a Habsburg-ellenes küzdelmekkel lett volna azonos. Az pedig egyenesen érthetetlen ma már, hogy a török függésben élő fejedelmek hadjáratait, majd a Portától fejedelemmé tett 13