Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék)
Ián- és az ötvöstárgyak a leggyakoribbak. Légyen is bármelyikről szó, elsősorban történeti emléktárgyak, s csak másodlagosan serlegek, kupák, poharak vagy pipák, tehát dísz-, vagy használati tárgyak. Szemben azon történeti tárgyi emlékekkel, amelyek eredeti rendeltetésük szerint funkcionálva váltak történeti esemény hiteles és elsődleges történeti forrásává, ezek a fentebb említett tárgyak másodlagos forrásértékek abban a vonatkozásban, hogy az adott történeti esemény már a szubjektum által értékítélet alá vétetett - legalábbis azon szintig -, hogy az az emlékezésre méltónak ítélhető-é. A 19. század elején elterjedő dísztárgy- és emléktárgy-ajándékozási szokások, a díszés emléktárgykultusz európai jelenség. Ennek sajátos politikai, vagy eseménytörténeti töltetű válfaja a történeti romantikának, a romantikus történetszemléletnek tárgyi megformálódása. Magyarországon a magyar nemzettudat fejlődése, a magyar reformkor és szabadságharc, az azt követő neoabszolutizmus, majd a nemzeti újjáéledés történeti, politikai, társadalmi és érzelmi értékeiként a nemzeti kérdés, a közjogi küzdelem és a polgári erényekben és értékekben gazdagodó társadalom által elismert mozzanatok fogalmazódnak meg ezekben az emléktárgyakban. A reformkor országgyűlései, a reformkor nagy egyéniségei - ez a legnagyobbakat kivéve, mint Kossuth, Széchenyi, Deák vagy Wesselényi, a haláluk után az utókor megbecsüléseként jelentkező kultusznak a produktumai -, nagy vívmányai, létesítményei és eseményei késztették a kortársakat arra, hogy emléktárgyon megörökítve is az utókorra hagyják azt. Az 1861-es országgyűlés történelmi jelentősége a kortársak előtt is nyilvánvaló volt. Számos, máig is megőrzött műtárgy készült az 1860-as évek első felében, amely magának az országgyűlésnek, vagy egy-egy jelentős eseménynek s egyben a főszereplő államférfiaknak hirdeti dicséretét. Külön témaként érdemel említést Teleki László halálát követően az emigrációból Bécs foglyaként hazatérő radikális politikus - rövid életű, ám mégis Teleki László kultuszaként felfogható - emlékére készült tárgyak csoportja. Emlékérmek 7 6 és bisquit szobrok 7 7, és ide sorolható az a teáskészlet is, amelynek kannáját Teleki László ovális térdképe díszíti. 7 8 Az országgyűlés legsikeresebb, a kisebbségből induló, de a ház egészét és a közvéleményt is magával ragadó egyénisége Deák Ferenc volt. Az országgyűlés feloszlatása után az ünneplő küldöttségek és emléktárgyak sora árasztotta el. A Deák-hagyatékban fellelhető emlékek, más esetekben csupán ezen emléktárgyakra utaló irodalom alapján egy rendkívül szerteágazó, heterogén és gazdag tárgycsoport mutatható ki. Az 183236-os országgyűléstől - az országos politikai színrelépésétől kezdve - a kiegyezést követő évekig szinte minden politikai megnyilvánulását elismeréssel regisztrálják magánszemélyek, testületek, városi és megyei önkormányzatok, országgyűlési képviselők, leggyakrabban emlékalbumok formájában. 7 9 Ám az 1832-36-os országgyűlés után a képviselőház tagjaitól, vagy saját családi címerükkel, vagy az általuk képviselt vármegye címerével díszített pipát kapott Deák. Az így is gazdagodott pipagyűjteményét, ezüstjét 1848-ban a haza javára áldozta Deák Ferenc. 8 0 Az 1839-40-es országgyűlés emlékére átnyújtott emlékalbumban az elismerő sorokat aláírók között az első Széchenyi István neve. 8 1 Az 1861-es országgyűlést követően készült emlékalbumok már a képviselők fényképeit is tartalmazzák. Az országgyűlés emlékére és Deák Ferenc 1861-es tevékenységének elismeréseként is készült emlékalbum. 8 2 Mindkettő fényképeit Simonyi Antal készítette. A Deák Ferenc számára alkotott, díszes kiállítású, a mintegy négyezer forintot felemésztő díszalbum Posner Károly Lajos műhelyében készült, piros bőrkötésben, ezüstveretes díszítéssel, a koronás magyar címerrel, „Deák Ferencnek tiszteletök jeléül az 1861-i országgyűlés tagjai" „1861. augusztus 22.", az országgyűlés feloszlatásának napját megjelölő felirattal. 135
