Folia historica 17
Őze Sándor: Szegedi Kis István és a medve. (Két végvár és környéke kapcsolatának változása a reformáció eltcredése idején, egy történet tükrében)
vári közösség normáihoz, elvárásaihoz, gondolkodásához idomultak. Ennek ellenére azonban a régi szálakat sem lehetett teljesen eltépni. Valamiféle lelkiismeretfurdalást, pszichikai nyomást érezhettek, mikor azt a népet kellett nyúzniuk, amelyből ők is származtak. Ebben a kérdésben lehetett számunkra megoldás a reformáció. A reformáció elterjedésével kapcsolatban láttuk, hogy a két végvár két kapitánya hogyan viselkedett. „A plébánia ingatlanait, arany, ezüst edényeit vagy a jövedelmeit a helyi birtokosok vagy várkapitányok szedték el, hogy a szerzeményt megtarthassák az új hithez szegődtek. Ha a lelkész nem csatlakozott hozzájuk, elcsapták. 7 0 1563-ban ilyen törvénycikket hoztak a végvári kapitányok és katonák hitújító törekvései ellen: „Es mivel többnyire őfelségének kapitányai, felügyelői, katonái az eretnek szónoklókat, arra nem hivatottakat, kik hitvány és istentelen tudományok miatt máshonnan elűzettek megokhoz venni, és többnyire várakban és királyi birtokokon ápolni szokták, mit pedig keresztyén lelkek nagy hátrányára és kárára cselekszenek. Méltóztassék Ő Felsége császári úgyszinte királyi tiszténél fogva mely szerint az igaz és szent vallást oltalmazni és védelmezni tartozik, az ilyeneket azon büntetéssel fenyíteni, mely fentebb a végvidékbeli élelmekkel kereskedést űző kapitányok és elöljárók iránt határoztatott azaz hivatalbeli megfosztással." 7 1 Számtalan elmélet született a magyarországi reformáció elterjedésének magyarázatára, és a végvári katonák reformációhoz való csatlakozásának okaira, ők első között lettek a reformáció hívei. Azonban mindmáig kérdés maradt, hogy egy mezőgazdaságból élő társadalom miért lett a 16. század végére majdnem teljes egészében protestáns. Mikor kezdődik el a végvári katonák, hajdúk reformációja, belső hatásra történik, vagy kapitányok által való terjesztés útján? 1542-ben az országgyűlés a katonák lelki ápolására rendelt tábori lelkészeket. 7 2 Tinódi még a bajvívás előtt gyónó áldozó vitézekről tesz említést 7 3 Ilyen szempontból érdekes megvizsgálnunk a szegedi veszedelem idején Gyulán is átvonuló hajdú csapatokat. A hajdúk kezdetben földönfutóvá vált délszláv pásztorfélék voltak. Fontosabb katonai szerepük csak Mohács után, a két király közti harcokban lett Egy 1560-as híradás azt mondja róluk: „Hogy teljesen vad rablókból állnak, gyilkossággal és kirablással nyugtalanítanak mindenkit. Mivel vakmerőek, igen erős testűek, semmiféle dologtól és veszélytől nem félnek. Őket egy névvel hajdúknak, a dalmátok uszkókoknak a törökök és illirek martalócoknak nevezik." 7 4 Ez a határmenti állandó harcok által menekülésre kényszerített fosztogató, gyülevész népség mindenhol megtalálható és ez szolgáltatja a szembenálló feleknek a katonai utánpótlást.' 5 Györffy 31
