Folia historica 17
Őze Sándor: Szegedi Kis István és a medve. (Két végvár és környéke kapcsolatának változása a reformáció eltcredése idején, egy történet tükrében)
vállalkozása kudarcba fullad, s emberei odavesznek, annál kevesebb a házban a türelmetlenkedő száj, ha viszont szerencsével járnak, a zsákmány javát ő felezi le." - írja Varjas Béla a vers kapcsán. 1 3 A végvárak lovasságának, Tkkáts Sándor kimutatása szerint az úgynevezett jargallók vagy száguldók voltak az elit alakulatai. A török távoltartásában, a falvak behódolásának megakadályozásában nekik volt legnagyobb szerepük, a többi lovas csak biztosításra, várvédelemre volt jó. Ók voltak azok, akik a török várak alá száguldanak. Nekik voltak a legjobb lovaik, kibírtak több napi lovaglást, harcban nekik kellett a legteherbíróbbnak lenniük, ami a távoli portyáknak előföltétele volt. Magasabb zsoldot kaptak mint a többiek. 1 4 Helyzetük azonban mégis rosszabb volt, mivel nekik egész évre kellett szerződniük, míg a többiek hópénzt kaptak. Nem hagyhatták ott a várat amikor akarták. Ki kellett várniuk az egy évet. Szökés esetén tömlöcbe vethették őket. Gyulán rohamosan csökkent is a számuk. 1 5 A török pusztítás, az építkezések miatt csökkent a vártartomány lakossága. A török egyre merészebb lett és mivel a zsold nagyrészt a váruradalom és a környező vármegyék adójából folyt be, egyre csökkent, és minél kisebb a zsold, annál kevesebb lett a katona és annál kevésbé akart harcolni. Ha pedig nem portyázott, a török egyre nagyobb területeket idegenített el a vártól. így ismét csökkent a váruradalom és a folyamat megállíthatatlan volt. Tüdta ezt Kerecsényi, tudták ezt a vitézek is. Nem fogható föl Kerecsényi részéről egyszerű számító ravaszságnak, hogy portyára küldi vitézeit. Itt Gyulán és Szigetvárott is több kis végház állott a kővár körül, amely nemcsak a fővárnak nyújtott segítséget (levélhordás, felderítés), hanem a környező falvaknak is megpróbált nyugalmat adni. A töröknek az volt a célja, hogy ezeket a várakat felszámolja, és az amúgy is magára hagyott Gyulát megfojtsa. Ilyen magyar elővár volt itt Borosjenő, Pankota, Dézna és Világosvár. 1554-ben Kászon pasa, 1555-ben Halun bég indított tervszerű pusztítást a Lippa-Arad vonalról. 1554-ben felépíti ott a török Oláhszentmiklóst. Innen a váradi püspök, Gyula és Eger közös vállalkozása sem tudta kiverni. 16 1558-ban megépült Gyulával szemben Erdőhegy, Jánosháza, Varsány. Teljesen bekerítette a várat. Eger és Ecsed megközelíthetetlenül messze volt. Szolnok, Csongrád, Tbrontál megyében még Mágocsi alatt megszűnt a közigazgatás. Vásárhely, Szentes, Orosháza csak fegyveresek kirendelésére szolgáltatta be az adót. Csanád és Arad megyében nem volt már Kerecsényi alatt vármegye. A török szemében ez egységes hódoltsági terület. Az összehangolt, észak felé irányuló török portyáknak már csak Gyula állt ellent. 1 71 8 Kerecsényi felismerte ezt a helyzetet. 1555-ös szigeti kapitánysága idején Tüjgon budai pasa ugyanígy akarta megfotani Szigetvárat. Megvette 23
