Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

súlyos következményei nyilvánvalókká válnak, senki sem fog emlékezni arra, hogy a szétválasztás milyen kormánytényezők rövid úton adott rendelkezései alapján történt és hogy azokba a vállalat igazgatóságának és intézetünk ügyvezetőségének beleszólása nem volt."

m

i A MÁH tiltakozása már csak azért is érthető, mert a kivitelezés módjára eltérő utasítások hangzottak el. Volt, aki úgy nyilatkozott, hogy teljesen önálló egységeket kell létrehozni, míg mások csak egyes osztályok megosztásáról beszéltek. Az ügyben írásbeli utasítás nem volt, mégis meghatározó érvénnyel bírt Vas Zoltán kijelentése, mert annak végre nem hajtása esetén a kormány támogatásának megvonását helyezte kilátásba, ami egyben 1300 munkás, illetve munkavállaló családjának ellátatlanságát eredményezte volna. Ilyen körülmények között a Bank a kezesség vállalását, illetve a további hitelek nyújtását a Lampart ingatlanaira szóló bekebelezési engedélytől kívánta függővé tenni, ugyanis a vállalat tartozása 1947. októberére elérte a 16 milliót, míg adóterhe a 7 milliót. így a megoldás kulcsa a MÁH számára nem a megosztás, hanem a soroksári telep teljes felszámolása volt. Matuschek Richárd, akit az Üzemi Bizottság tiltakozása ellenére október 1-vel határozatlan időre szerződtettek, október 13-án véleményezte a Munkatudományi és Racionalizálási Intézet október 8-án kelt jelentését, sem a megosztással, sem a felszámolással nem értett egyet. Főleg a gépgyártás elhanyagolását, illetve teljes felszámolását nehezményezte hangoztatva, hogy ez a gyártási ágazat a szakemberek gyűjtőhelyévé válhat, s innen átirányíthatók alkalmi gyártásokra zökkenők nélkül.

109

8 A gyár pénzügyi helyzetét jól tükrözi a november 13-án kelt, nyolc vagon fémöntvényre vonatkozó feljegyzés is. Az Üzemi Bizottság értékesíteni akarta kilogrammonként 1,50 forintért, egészében 120 000 forintért, hogy a kőbányai telep alumínium- vásárlásra pénzhez jusson. A vállalat vezetősége és a MÁH egyaránt ellenezte ezt az üzletet, mert az öntvény a tervbe vett eladási árnak sokszorosát érte. Még a Hitelbank is, amely a gyár életéből, főleg a hitelezéstől visszavonulni szándékozott saját pénzeszközeit ajánlotta fel, mondván: „A hitel nyújtása a banknak a mai körülmények között elég nehéz, viszont a hitel igénybevétele esetén a néhány hónapon belül remélt jobb áron való értékesítés csupán néhány százalék kamatba kerül, míg az azonnali elkótyavetyélés az öntvény értéke 70%ának elvesztését jelentené."

109

9 Amikor a Hitelbank miniszteri biztosának tudomására jutott az ÜB. törekvése, úgy foglalt állást, hogy az öntvény csak megfelelő áron, nyilvános árverés útján értékesíthető. A hetek-hónapok egymást követték és gyakorlatilag a tervezgetés szintjénél alig haladtak tovább. Egyre inkább bizonyosnak látszott, hogy a Soroksári úti telepet sürgősen el kell adni, s ha lehet az államkincstárnak. 153