Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
Címnek stornó joga nincs. Ezzel szemben köteles utasításunkra a rendelés teljesítését bármikor azonnal beszüntetni, vagy a rendelés csökkentését tudomásul venni. Ez esetben a t. Címnek joga van a felmerült és igazolt költségeket nekünk felszámítani, mivel szemben a fel nem használt anyag, félkészáru birtokunkba megy át." 103 6 1946. december 2-án született meg a 14.200/1946. M.E. sz. rendelet, amelynek értelmében az IKART felmondhatta az augusztus 1. előtt kiadott, illetve meg nem újított rendeléseket, „... a t. Cím mindennemű kártérítési igényének megtérítése nélkül." 103 7 Most már nem volt szó arról, hogy a félkész árukat átveszik. Ezek túlnyomó többségében sem bel, sem külföldön nem voltak értékesíthetők, bár a gyárak anyagot, bért, rezsit invesztáltak és más, esetenként nagyon kifizetődő munkákat hárítottak el. A Fegyvergyár a veszteségek csökkentése érdekében a Magyar Vasnagykereskedők Munkaközösségének tartozását csak részben egyenlítette ki, mondván a szállító alvállalkozónak számít és így a rizikó őt is érinti. 103 8 1946. november 13-án az igazgatóság tagjai között találjuk Bud Jánost, Egry Aurélt, Gerlóczy Gyulát, herceg Hohenlohe Gyulát, Kállay Rudolfot, Niamessny Mihályt, Perényi Istvánt, báró Rosner (esetenként Roszner) Istvánt, Scitovszky Tibort és Szinyei (néhol Szinyeynek írt) Merse Istvánt. Bár a kimutatásban nem szerepel Ottlik György, tudjuk, hogy ő is az igazgatóság tagja. Róla a Magyar Altalános Hitelbank tesz említést a fegyvergyári igazgatóság felfrissítésével kapcsolatban. 1946. december 16án kelt feljegyzés szerint Hohenlohe és Ottlik lemondott, Szinyei Merse és Rosner kiválása folyamatban volt. 103 9 A vezérigazgató továbbra is Ullmann István maradt. Ügyvezető igazgatók Senyei Károly és Salgó Gyula, az igazgatók között Iby Kálmán, Princz Károly, Vörös László, míg az aligazgatók között Bán Tivadar, Gráf Sándor, Töbisch János neve tűnik föl. ltÄ 0 A Fegyvergyár 1946-ban csak viszonylagosan lépett a kibontakozás útjára. A magyar állam bár elismerte a jóvátételbe leszerelt gépsorok és szerszámgépek ellenértékét, de ennél több valójában nem történt. A korlátozott hitellehetőségek a forgótőke biztosítását nehezítették, s ez a tervszerű, folyamatos termelést nem tette lehetővé. A veszteség nem volt csekély a nyugdíjpénztár vonatkozásában sem. Ugyanis a nyugdíjpénztár selypi földbirtokát felosztották és így a kötelezettségek a költségszámlára terhelődtek. 1947 januárja úgy köszöntött be, hogy a gyár pénzügyi válságba került oly annyira, hogy a munkabérek kifizetésére sem volt meg a fedezet. 1946-ban a nagy konkurrens ugyan lényegesen jobb helyzetben volt, de az év második felében jelentkező, részben a jóvátételi megrendelések csökkenéséből adódó anyaghiány a vadásztöltény gyárat is erősen sújtotta. Szeptember 21. és október 21. között egy üzemi hétből mindössze 9 órát 136
