Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
megszűnt a gyár része lenni. A 750 kataszteri holdat minden tiltakozás ellenére felosztották. 96 7 A fegyvergyári kapacitás vizsgálatának egyik oka a gyári termelésben mutatkozó hiányosságok felmérése volt, míg a másik, hogy milyen feltételekkel lehetne a mennyiségi mutatókat kedvezőbbre fordítani. Igaz, a II. világháború utolsó szakaszában a nemzetközi kapcsolatok átrendeződtek, gyakorlatilag elvesztek, de az 1945. augusztus 27-én a vesztes pozíciójából megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény kelet felé kaput nyitott. Ennek a lehetőségnek a kihasználását nemcsak az alacsonyra nyomott átvételi árak, hanem a tőkehiány is hátráltatta. A szovjet orientáció híveinek nyomására a kormány visszautasította a külföldi segélyt, a felmerülő angol-amerikai kölcsönöket, mert ezekből tartozásainknak nagy részét ki lehetett volna fizetni. A keleti kapcsolatok lazulását politikai kérdésnek tekintették. Emlékeztettek arra az 1945. szeptember 3-án kelt tőkés memorandumra, mely szerint adósságunk letudása esetén „... orosz részről vétessék tudomásul, hogy ezáltal oly merőben új helyzet keletkeznék, mely a gazdasági egyezmény idő előtti, egyoldalú felbontását is lehetővé teszi." 9 6« Szeptember 12-én a Fegyvergyár levéllel fordult a honvédelmi miniszterhez a törökbálinti bérleti telkek megvétele ügyében. A levélben utalás történt az 1936-os megállapodásra, mely szerint a gyár ezt a területet jelképes bérösszegért, évi 20 aranypengőért, 50 év időtartamra használatra megkapja. Néhány szóban kitértek az 1939-ben megkötött, a gyutacsüzem létesítésére vonatkozó pótszerződésre, amely lényegét tekintve az alapszerződéshez csatlakozott. A fegyverszüneti szerződés értelmében úgy az alap, mint a pótszerződés létalapját vesztette, mert az egyezményben felsorolt cikkek gyártása tialom alá esett. A területen létesített, a Fegyvergyár tulajdonát képező részlegeket szeretnék az ipari újjáépítés szolgálatába állítani és olyan munkahelyeket kialakítani, amelyek a polgári gyártással vannak összefüggésben. Az üzem átállítása azonban jelentős tőkeinvesztíciót igényelt mind a gépi berendezés, mind a forgótőke vonatkozásában. A szükséges anyagi eszközök befektetése csak abban az esetben volt elképzelhető a gyár részére, ha a terület, amelyen a létesítmények álltak a vállalat tulajdonába kerülnek. Ezért „... tisztelettel kérjük a Miniszter Urat - írják -, szíveskedjék a beadványunk elején említett szerződéseket a maga részéről is megszünteknek és hatálytalanoknak nyilvánítani azzal, hogy a szerződésekből egyik szerződő félre sem fognak, sem jogok sem kötelezettségek származni és azok megszűnése következtében egyik fél sem fog a másikkal szemben semmiféle igénnyel sem fellépni." 9 6'Egyben felkérték a minisztert, hogy a két szerződésben feltüntetett, de a Kincstár tulajdonában levő területet a 118
